Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

238

de én azt hiszem, hogy nem járok el egészen helytelenül, mert — a mint látni fogjak — egyenesen iratunk külalakjától függ annak a különben oly sokat meghányt-vetett kérdésnek eldöntése, hogy kiknek szólt a zsidókhoz írott levél? Zsidóknak-e csakugyan, vagy pogányáknak ? palaestinaiaknak-e vagy rómaiaknak ? alexandriaiaknak-e vagy kisázsiaiaknak ?

*

* *

A feltett kérdésekre magában a levélben egymással homlok- egyenest ellenkező feleleteket találunk. Némelyik adat szerint zsidóknak látszanak az olvasók, némelyik szerint nein zsidóknak. Egyik adat szerint lángoló lelkesedéssel és buzgósággal vannak eltelve, a másik szerint meg olyanok, a kiknek arra van szükségük, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire taníttassanak; tej eledelére, mert a kemény táplálékot meg nem bírják (V. 12--14.). Egyik adat szerint mintaképei a kitartásnak és hűségnek, a kik sok szenvedést állottak ki, sok küzdelmen mentek keresztül hitökért; a kik szerzővel is együttszenvedtek s vagyonuk elvesztését is örömmel tűrték a Krisztusért (X. 32—34.); másik adat szerint meg már azon a ponton állanak, hogy elszakadjanak az élő Istentől s arra kell inteni őket, hogy ne legyen köztük senkiben sem hitetlenség gonosz szíve és senki se keményítse meg magát a bűnnek csalárdsága által (III. 12., 13., IV., 1.) és így tovább. Ezek az egymásnak ellentmondó adatok idézik elő azt a nagy nehézséget, a mivel az olvasók problémájának megfejtése jár s innen a történeti-kritikai vizsgálódás terén is az a sok ellentétes vélemény, a melyek között eligazodni nagyon nehéz.

Egyik vélemény szerint a levél a cítníratnak megfelelőleg zsidókhoz, vagyis zsidó keresztyénekhez van intézve, és pedig: némelyek szerint jeruzs ílemi, mások szerint alexandriai keresztyénekhez. Az előbbi nézet támogatására fel szokták hozni a zsidó áldozatokra, papi szolgálatokra, templomi ceremóniákra való vonatkozásokat, a melyek azt mutatják, hogy a levél olyan keresztyéneknek szólt, akik azokat a vonatkozásokat megértették, tehát jeruzsálemi keresztyéneknek; a kik XIII, 9—13. szerint a zsidóságukban megszokott istentiszteleti, áldozati — s más rituális szertartásokhoz a keresztyénség kebelén is nagy pietással ragaszkodtak. Azok meg, a kik alexandriai olvasókra gondolnak, abból indulnak ki, hogy a levél szelleme, taniránya, írásmodora, általában egész tartalma alexandriai bölcsészeti gondolkozást árúi el;