Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

pályakérdést megoldani. A pályamű nem árúi el alapos és tervszerű tevékenységet, azon az elsietettségnek a nyomai látszanak, nem szorítkozik, nem különösen idegen nyelvű forrás munkák tanulmányozására s a kitűzött pályakérdés mélyebb tanulmányozására, hanem megelégszik a progressiv adóztatás, s az általános jövedelmi adóra vonatkozó az egyes kisebb munkákban, tankönyvekben s az előadási órákon elmondottak csoportosított fölsorolásával.

A pályakérdést nem azért tűztük ki, hogy a pályázóktól valami rendkívüli, nagy tudományos munkát várjunk, mert hiszen a kérdés nem is könnyű és nem is kicsiny s igy annak megoldása, teljes megfejtése hosszabb időt s nagyobb tanulmányt igényel, hanem azért hogy alkalmat adjunk jogász ifjúságunknak e kérdéssel való foglalkozásra, az ide vonatkozó kiterjedt irodalom áttanulmányozására, mert a felvetett kérdés kapcsolatosan a már hosszabb idő óta szőnyegen levő adóreformmal időszerű is ; ezt a célt csak úgy értük volna el, hogy ha többen versenyeznek a kitűzött pályakérdés meg oldásában.

A pályamű a bevezetésen kívül 7 fejezetre oszlik. Az első fejezetben a progressiv adóztatás fogalmát és múltját, a másodikban a progressiv adóztatás ellen fölhozott érveket, a harmadikban a progressiv adóztatás jogalapját föltüntető érveket, a negyedikben a progressiv alkalmazhatását, az ötödikben a személyes jövedelmi adók jogosultságát, a hatodikban a progres- siót a személyes jövedelmi adókban és a hetedikben, a személyes jövedelmi adó és a progressiv adóztatás hatását tárgyalja.

Szerző helyesen osztotta föl az anyag tárgyalását, de nem igyekezett azután a kérdést az egyes fejezetekben, ha nem kimerítően is, de legalább kellő áttekintéssel és tudással tárgyalni ; nem adja a progressiv adóztatás helyes fogalmát, a történeti fejlődésnek a kimutatása rendkívül gyarló, nem érinti nálunk a progressiv adóztatás fejlődésének a kezdetét s annak jelenlegi törvényeinkben minő mérvben való alkalmazását, megnyugszik az egyes államgazdaságtani Íróknak úgy oda vetett meghatározásában, sőt azt mondhatni inkább elszórásában, nem gondolkodott azok felett és nem bocsájtkozott azok bírálatába.

A második fejezet nagyobbrészt idézetekből áll, a mit mond az idézetek mellett, azok alig bírnak valami értékkel, mert