Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
02 semmi újat nem mond, sőt még a mélyebb gondolkodás nyomait sem vagyunk képesek fölfedezni, szerettünk volna egy kis önállóságot, egy kis mélyebb gondolkodásra való törekvést látni. A progressiv adóztatás ellen fölhozni szokott érveket azonban elég ügyesen csoportosítja, itt-ott elszólja magát, mint a 12-ik oldalon is, a mint az egyes államgazdaságtani íróknak a progressiv adóztatása vonatkozó jellemző kijelentéseit ismerteti, mondván: „E semmit mondó kifakadások után lássuk stb., stb.,“ továbbá a 19-ik lapon: „Valótlan állítások stb.“‘ ilyen igazi ki- fakadásra azonban nem szabad magát ragadtatnia kedves fiatal barátom, mert azok az államgazdaságtani Írók, kikkel szemben e kifejezéseket használja, tiszteletet érdemelnek, mert sokat fáradtak tudományunk tova fejlesztésén a talán a maguk álláspontjából kifolyólag meg is indokolták a tett kijelentéseket, nem úgy, mint fiatal barátom teszi, nem ilyen kifejezésekkel, de érvekkel kell meggyöngiteni mások álláspontját, ez pediglen hiányzik, de máskülönben is a nyugodtság és a szerénység nem csak az embernek, de a stylusnak is egyik legszebb ékessége. A harmadik fejezet lett volna a pályakérdésnek a tulaj- donképeni törzse, lényege, de bizony ez is csak idézetekből áll, minden eredetiség és önállóság nélkül, pedig itt már alkalma lett volna pályázónak tudását, éleselműségét, mely különösen az államgazdaságtani vagy pénzügyi kérdések tárgyalásához szükséges, bemutatni. Az adózó vagy teherviselési képesség, az arányosság fogalmai s ezzel kapcsolatosan az adóztatással kapcsolatos pénzügyi eredményességnek a kérdése mind alkalmasak lettek volna az alaposabb és önállóbb munkálkodásra és a progressiv adóztatás jogalapjának a megvilágositására, de erre kicsiny gondot fordított úgy hogy 12 oldalon tárgyalja a kérdésnek a lényegét, így nem is áll arányban a munka terjedelmével. A IV—VII. fejezetekben szintén csak általános ismertetésekre szorítkozik. A mit olvasott vagy hallott, azt mind igyekszik elmondani és igy fölösleges dolgokat is sorol föl, mint pld. az V-ik fejezetben, a midőn a személyes jövedelmi adók jogosultságáról kellene beszélni, nincs szükség a történeti fejtegetésekre, elégséges lett volna az erre vonatkozó forrást jegyzetben megnevezni.
