Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
84 Az idei Pécely-díjra (42 frt) „A reformáció hatása a művelődésre“ című pályakérdés volt kitűzve. Egy pályamunka érkezett „A reformációban szabadság, világosság és élet támadott fel“ című jeligével. A pályamű beosztása egészen arányosnak mondható, a mennyiben 50 lapon tárgyalja a reformáció előzményeiül annak távolabbi és közelebbi okait; s végűi azt a kérdést, hogy elérte-e célját a protestántizmus ; azután 70 lapon a protestantizmus hatását a művelődésre: mégpedig a) „az egyes művelődési tényezőkre“ azután specialiter h) a sajtóra (5 lap); c) a nők társadalmi helyzetére (6 lap); d) a közoktatásra (22 lapon); e) a magyar szellemi életre és műveltségre (20 lapon); végül mintegy összfoglalásúl az államok fejlődésére (5 lapon). Az egész munka tehát 122 lapot tesz ki, mely azonban igen ritkán lévén írva, nyomtatásban alig tenne ki többet egy ívnél. Ebből is látszik, hogy szerző nem nagy apparátussal dolgozott, különben is önálló kutatásnak, eredeti nyomozásnak a nyomait müvében seholsem voltunk képesek felfedezni; megelégszik azzal, hogy a művelődéstörténeti és egyházhistóriai előadásoknak a jegyzeteit bővebb lére ereszsze s itt-ott Molnár Aladár és Dithes, Révész Imre vagy Lecky műveiből vett idézetekkel hiányosan kiegészítse. A keretet, a mű compositióját jól csinálja ugyan meg, de tárgyismeretének, tanúltságának fogyatékossága miatt ç keretet értékes tartalommal, megjegyzésekkel kitölteni nem képes. Tulajdonképpen az előadásokon hallottakat tálalja fel sokszor szó szerint, de nincs egy eredeti, önálló stúdiumra valló megjegyzése sem. Főhibája, hogy — bár értelmesen ír — egészen közönséges, minden hallgató által ismert dolgokat ád elő s nem tud, vagy nem akar magasabb történet-philosophiai álláspontra emelkedni. Példáúl azt a kérdést, hogy a megváltozott világnézet a 16 dik században rendkívül kedvezett Luther fellépésének és ő sikereit részben ennek is, nemcsak nagy lángeszének köszönhette, a reformáció közelebbi okai között okvetlenül fejtegetni kellett volna. Ennek kapcsán szól- lani kellett volna Kopernikus és Galileiről, kik ezt a világnézetet előkészítették; Baconról és Giordano Brúnóról, kik ezt kifejezték. Azután sarkalatos hibája, hogy nem tárgyalja a reformáció hatását a tudományos kutatásra. A reformáció szelleme szabadította fel az emberiséget a tekintélyekbe vetett hitből s ezzel utat nyitott az önálló szabad kutatásnak és vizsgálódásnak. Szembeszökő a kapcsolat a reformáció szelleme és Descartes philosophiai rendszere között. Aztán nem ismeri fel és nem tárgyalja a lelkiismereti szabadságnak a potitikai szabadsággal való kapcsolatát, a reformáczióban rejlő
