Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
35 demokratikus elvet, az autonómiát, melylyel kirívó ellentétben állott a kor absolutismusa s a mely végre is életre keltette a 17-ik században Locke-nak az alkotmányos monarchiára vonatkozó elméletét s ennek kapcsán a franczia forradalmat. Általában véve szerzőnek a szélesebbkörü olvasottság hiányából származó eszmékben való szegénysége műve minden egyes lapjáról szemünkbe ötlik s innen van az, hogy folytonos ismétlésekbe bocsátkozik, csakhogy munkáját nyújtsa s némely konvencionális dolgot háromszor is ismétel. Egyik fejezete példáúl a reformáció hatásáról szól a magyar szellemi életre és műveltségre, de tulajdonképen csak az iskoláknak keletkezését fejtegeti s jórészt ismétli azokat a dolgokat, melyeket már az általános európai részben elmondott. Ha különben szerzőnk nem ismétel, művét felényi terjedelemben is megírhatta volna. Egyes állításbeli és stílusbeli tévedéseit nem akarom itt felsorolni, miután azokat művében úgy is megjelöltem, azt hiszem a mondottak eléggé igazolják azon tiszteletteljes indítványomat, hogy ez a szép díj erre a kérdésre érkezett mű szerzőjének ez úttal ne adassék ki. Dr. Székely György. A Magyar Tudományos Akadémia által alapított Kazinczy-díjra (10 arany) az idén ez a kérdés volt kitűzve : „ Adassék elő Kazinczy nyelvújítása, különös tekintettel arra, hogy szükséges és jogosult volt-e a nyelvújítás és minő befolyással volt az a nemzeti életre.“ A kitűzött határidőre három pályamunka érkezett rá. A számbeli eredménynyel meg volnánk elégedve, de mély sajnálattal kell jelentenünk, hogy a három közül egyik sem üti meg azt a mértéket, melyet az ilyen ifjúi kísérletekre, a legjobb indulattal, alkalmazni szoktunk. Pályázók oly gyarló fércmüvekkel állottak elő, melyek tájékozatlanságról és vétkes könnyelműségről lesznek tanúbizonyságot. Egyik sem vette magának azt a fáradságot, hogy a tárgygyal kellő módon megismerkedjék ; e helyett a komoly munkából játékot csinálva, a könnyű siker reményében mind a hárman arra vetemedtek, hogy forrásaikat lap, sőt ív számra, idézet nélkül kiírják s az irodalmi tisztességet botrányosan megsértsék. Az I-ső számú mű szerzője, a ki ezt a jeligét választotta: „Hív és nagy volt,“ 131 negyedrétú lapon át foglalkozik a kérdéssel. Az egész dolgozat nem egyéb össze-vissza hányt rendezetlen anyaghalmaznál, két harmadrészben iminnen-amonnan böngészve. Három részből áll. Az 1-ső részben, hol a nyelvújítás történetét adja a XVIIl-ik századtól kezdve, szolgaikig követ egy iskolai kéziratot, mely a Kazinczyról tartott akadémiai előadások után készült. A 2-dik részben, hol a nyelvújítás szükségességét
