Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
75 A III. számú ugyancsak a contextusból indulva vezetne át a tárgyalásra, de oly kezdetlegesen, fukaron, hogy bevezetésnek alig mondható. Tárgyalása a I. R.-ben messze kalandozik a szövegtől, valamint a II. R. első felében is és csak ezután (10. 1.) térne helyes nyomra, de akkor is megint csak félrecsap és végre is a nélkül fejezi be beszédét, hogy valamicskével vinné közelebb hallgatóit a szöveg megértésében, irálya ennek is lapos, hétköznapi, okoskodó. Szóval ez is ott vesztegel, a hol I-ső számú pályatársa, a kezdet kezdeténél. Ezek után javasoljuk, hogy a Il-ik számú, a „Légy hiv mind halálig“ jeligéjű munka szerzőjének, mint nemcsak aránylag, hanem álltaiéban is eléggé sikerűit dolgozat írójának az egyik t. i. az 1899—900-dik évről felmaradt nagyobb díj kiadassák; a másik kettő pedig egyszerűen tudoraásúl vétessék. Novak Lajos. Az 1899—1900-\k évi Vay-féle nagyobb díjra kitűzött kérdés ez volt : „A keresztyén inspiratio tan fejlődése, kialakulása és jelentősége a különböző vallásfelekezetek kör ében.u E dogma-történeti és dogmatikai pályatétel kitűzése sem tudott nagyobb hatással lenni theologiai ifjúságunk lelkére, a mely egy idő óta sem érdeklődést, sem munkakedvet nem tanúsít a pályatételek iránt, elítélő nyilatkozatok tételére híván és jogosítván fel ez által mindazokat, a kik az ifjúság önképzési munkája iránt előszeretettel s rokonszenvvel viseltetnek s azzal szemben a méltánylásnak és elismerésnek szavát sohasem tagadják meg, ha az önmunkásságnak jele van s eredménye mutatkozik. Nemcsak minőségi, hanem mennyiségi meddőség is jellemzi a mai idők „egyházi szolgálatra“ vállalkozó ifjait, a kiknek mintha a semmittevés volna az önképzés s önmunkásság területén is a legkedvesebb s legédesebb foglalkozásuk. Kifejezést kellett adnunk e meggyőződésünknek, mert úgy látjuk, hogy a tudományos kérdéseknek még csak vonzó hatásuk sincs, a mi fölött megütközésünknek szavát elhallgatnunk : egy jelentőségű lehetne a belenyugvással, a kedvezőtlen viszonyokkal való megelégedéssel, holott ettől a tanári állás kötelességein kívül, maga a tudomány is távol tart mindnyájunkat. Theologus ifjaink vegyék eszökbe: „elvész a nép, a mely tudomány nélkül való.“ A fenti pályatételre beérkezett egyetlen munkát jóakaratú el
