Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
7 C nézéssel vettük bírálat alá s nem a kifogásokat szigorú mértékkel mérő eljárás szerint, okot s alapot találván erre abban a felvételben, hogy akkor, a midőn a munkátlanság vesz erőt a telkeken, elhibázott dolog a munkásságról valamiképen mégis jelt adóval szemben a föltétien sikert követelni. Föltétien sikerről, a bírálók magasabb fokú lelki megelégedéséről szó sem lehet a beadott munkánál, a melyet nem egyébnek, mint egyszerűen erő-próbálkozásnak tartunk, nagyobbra törés, magasabbra való igyekvés nélkül. Olyan valami ez a pályamunka, hogy elfogadjuk, mert más nincsen s a nem levőnél valamivel többet ér már csak a törekvésnél fogva is, hogy léteiét igazolja. A szerző olvasott, jegyzett, fordítgatott : de nem tud Írni, nem tud emészteni s nem tud véleményt alkotni, ítéletet mondani, pedig hát a protestáns theológusnak talán épen ezek volnának ama feltételei, a melyeknek birtokában pályát futó legyen, t. i. hogy tudjon írni, emészteni, véleményt nyílvánítani s ítéletet alkotni. Olvasott sokat, jegyzett nem keveset, fordított itt-ott : de ezeken nem ömlik el az öntudatosság, a teljes uralom, a biztos kézzel kormányzás. Csak adat, adat : de igazi feldolgozás nélkül. Pedig a pályatétel az adat-gyűjtésen és felsoroláson kivűl épen az inspi- ratio-tan jelentőségét is tartalmazza, a melyet semmiképen sem értelmezhetni úgy, hogy az adatokból áll a jelentőség, hanem meg kell azt egész pontosan, félremagyarázhatlanúl állapítani. Épen ez lett volna az a pont, a hol a pálya munka szerzőjének írói hivatottsága, kritikai ereje, egyáltalán gondolkozási s itélési képessége megnyilatkozhatott volna. Rámutatni arra, hogy a r. kath. és a protestáns álláspont között a kérdésben mi a lényeges különbség, a protestantismusban a betűtől a szellemig való emelkedés elkerűlhetlen volt, mert ha ez nem következik be, valóban igaza lett volna s igaza lenne a nagy ellenfélnek : a protestántismus az élő pápa helyett a betű pápát tiszteli, a melyben az inspiratiónak durva anyagiassága kézzelfogható, rámutatni arra, hogy a Pál apostol nyilatkozatának: „narmygacpr/ thoTrvtvaroç“ az értelme abban keresendő, a miben ő maga a további szavakban juttatja kifejezésre, — rámutatni arra, hogy az írónak saját álláspontja mint jelentkeznék a kérdésben : mind-mind hálás pontúi kínálkozott volna! Nem használta fel. Hogy miért? . . . nem tudhatjuk. Mi hát e munkában a méltányolható ?
