Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
7? ratiája állván fenn, azok voltak a főpapokon kívül tagjai, a kiket a kútfők optimates, maiores natu et dignitate, seniores etc. névvel jelölnek s a kik alkalomszerüleg meghívattak. Szerző midőn azt kérdezi, „mily tanácsokkal szolgált volna a királynak Koppán s a lázongó Vatta, épen azokra gondol, kik Szent István reformjai ellen fellázadtak. Téved szerző abban is, hogy az udvari méltóságok vagyis jobban mondva tisztségek a kanczeliária kivételével a nyugoti udvarok mintájára létesültek, mert épen a kanczeliária az, melynél a nyugoti eredet leginkább kimutatható. A tanács hatáskörénél előadhatta volna, hogy főkép a törvényhozásban beállott újítás mennyiben állott ellentétben a régi felfogással, a mit azonban műve 22 és 23. lapján mond, melyből kitűnik, hogy a kir, tanács jogköre nem lévén szabályozva csak mint véleményező testület birt jelentőséggel az államakarat irányításában s mint a kormányzat egyszerű eszköze szerepelt, elfogadható. A királyi tanácsnak az Árpád korszak utolsó felében való fejlődését szerző csak röviden érinti, itt már behatóan kellett volna magyarázni a beállott fordulatot s főkép az 1298: 23. t.-czikket az első tanácstörvényt, melyre Schwartz Gyulánál talált volna becses adatokat. Az Anjou-korban mellőzi az 1386. törvényt, nem említi az 1397. cikket b midőn a vegyes házakbeli királyok alatt néhány törvényt szárazon előad, nem fejtegeti kimerítően az 1507: 5, 7. t.-czikket, melyre pedig a legnagyobb súlyt kellett volna helyeznie. Mellőzi a szerző azt is, mily nevezetes jogai voltak a királyi tanácsnak az 1495. 25. t.-czikk értelmében az országgyűlések előkészítése körül, s hézagosán tünteti fel azon fejlődési menetet, mely az 1525. hatvani decretum I. czikkével végződött, mely a királyi tanácsot egyszerű kormányzati intézményből alkotmányjogi intézménynyé emelte. A tágabb királyi tanács hatáskörére szerző sokat merít Schiller Bódog művéből, de egyes fontos kérdéseket pl. a kegyúri jog gyakorlatát csak futólag érint, a mire pedig Praknói szép művét sikerrel használhatta volna. Egészben véve, bár szerző épen az irodalom ismeretének hiánya miatt s kellő előtanúlmányok hiányában nem oldhatta meg teljesen feladatát, muukája bizonyítja, hogy érdeklődéssel vizsgálta a kérdést s jóakarattal dolgozott, a miért is mint figyelemre méltó kísérletért elismerésünket fejezzük ki s egyrészt figyelembe véve az iskolai dolgozatnál alkalmazandó mértéket, másrészt buzdításul a jövőre, a pályadíj kiadását indítványozzuk. Dr. Zsindely István.
