Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
70 állítva, páratlan felületességgel és tájékozatlansággal. A munkában még helyesírási hibák is vannak, külső kiállítása is kifogás alá esik. Szerző valósággal megérdemelné, hogy ily lelkiismeretlen dolgozatáért az ide vonatkozó szabályok szerint intessék meg s bár ezt tekintettel arra, hogy a mostaniakon okulva, a jövőben komoly igyekezettel fog munkához látni nem indítványozzuk, komolyan figyelmeztetjük, hogy ily pályamunkát a jövőben nem szabad beadnia, hanem ambitióval és komoly törekvéssel kell a tárgyat kidolgozni, mert ellenesetben művéért nem csak jutalomra és elismerésre nem tarthat számot, de nem fogja elkerülni azt sem, hogy felületes, könnyen vett és lelkiismeretlen művéért az akadémiai szabályok vele szemben egész szigorúságukban alkalmaztassanak. A Il-ik számú mű, melynek jeligéje : „A történet seholsem a dermedtség, hanem mindenütt a folytonos fejlődés, örök haladás képét mutatja“ (b. Eötvös József) sokkal felette áll az elsőnek, s mutatja, hogy szerzője komoly törekvéssel igyekezett a kérdést kidolgozni. Valamivel több forrásmunkát is használ mint amaz, s bár az ide vonatkozó irodalmat nem ismeri s nem tanulmányozta Knauz becses munkáját, legalább Schiller Bódog művét is használta. A munkának van rendszere is ; szerző öt részben veszi a tételt tárgyalás alá ; kár, hogy Hajniknak becses perjogi művét uem ismervén, nem vette figyelembe a királyi tanács és a királyi tábla összefüggését és kapcsolatát. A királyi tanácsot idegen eredetűnek tekinti, itt kellett volna kimutatnia a hasonlóságot, mely a nyugati államok udvari jellegű kormányzata s a nálunk is eleinte személyes és nem országos jellegű kormányzat között látható, s a királyi tanács eredetére nézve Bárfainál talált volna érdekes dolgokat. A királyi tanács tagjaira nézve némi önállósággal nyilatkozik, midőn igazolni törekszik, hogy az eleinte nálunk is a főpapok és királyi méltóságok viselőiből állott s hogy a főurak nem voltak tagjai. A királyi tanácsot eleinte valóban a főpapok és főméltóságok viselői képezték, a praelatusok mellett a principes comites vesznek részt az országos ügyek kezelésében s miután a tanácsnak nem volt határozott szervezete, a király tetszése szerint hívta össze mindazon kiváló tagjait a nemzetnek, kiknek megjelenésére súlyt helyezett. Ha úgy forraulázzuk a tételt, hogy főurak rendje volt ott, mindenesetre tévednénk, mert a személyes kitűnőség aristok-
