Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900

magyarázatában, legalább műve első részének, mely mintegy a 23-ik lapig terjed s melyben a mű conceptiójának tervének alap- jáúl szolgáló valláserkölcsi gondolatot igyekszik kifejteni — ezt a látszatot igyekezett adni : olvasottsága azonban a bölcsészeti irodalom terén sokkal kisebb, semhogy a kérdést sikeresen megoldhatta volna. Pedig igen sok olyan terméke van bölcsészeti irodalmunknak, mely nem az Ember tragédiájáról szól ugyan, de abból való idézetek vagy arra való hivatkozások sűrűn fordulnak benne elő. Például hirtelenében csak Bőhmnek legutóbbi akadémiai értekezését «Az értékelmélet feladata és alapproblémája» és Morvay «Biblia és költészet» czímű tanulmányát említem fel. Egyes bölcsészeti aphorismái meg egészen közhelyekké váltak már s ott is használják őket. a hová nem illenek, mint például a végszót «küzdj és bízva bízzál.» Magának a pályamunkának egyik hibája már az, hogy bár 75 lapra terjed, nincs tagolva, részekre osztva, a mely pedig mintegy önkényt kínálkozott a szerzőnek a tételben. Mi azonban könnyen oszthatnánk művét három részre a tételnek is megfelelőleg, következőleg : az első részben a 23-ik lapig kifejti szerző a mű conceptiójának alapjául szolgáló valláserkölcsi gondolatot, a második részben az egyes színeknek bölcsészeti magyarázatát nyújtja (a 23—71. lapig), a harmadik részben általában kellene neki szólani a bölcsész és a költő rokonságáról p. u. ellentétben a tudós jellemével és lelküle- tével, de ezt a harmadik részt csak jelzi művének végén (71—75-ig)» mint megoldandó feladatot, hol e nígy lapocskán ötöl-hatol a nélkül, hogy a thémára vonatkozólag egyetlen gondolata is lenne. Műve legjelentékenyebb részének az első tűnik fel. Szerző a helyett. hogy valami positiv gondolatot közölne, meglehetős kínosan töpreng a legmagasabb kérdések felett s a helyett, hogy felelne, vagy elmélkedne, folytonosan kérdez. Először kérdezi az ember származását, eredetét ilyeténképpen: «Hát honnan származott az ember? Az anyag szülte-é ? S anr.ak egy öntudatra kelt paránya csupán?! S azon vak törvények uralkodnak-e felette, mint az anyag felett ?» stb. stb. Azután kérdéseket tesz arra nézve, hogy a lélek örökkévaló-e vagy múlandó ? Mi az élet értéke ? Létezik-e Isten ? !

S e folytonos kérdezgetésben egyhangúvá lesz, kínos benyomást tesz az olvasóra s folytonosan ismételgeti magát.

Talán egyetlen pozitív gondolatát — az anyagnak megmaradása a természet körforgásában — kétszer is feszegeti a 28-ik és 34-ik lapokon s ezzel a lélek halhatatlanságát hozza kapcso-