Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900

I?

hintegetvén a tudomány fénysugarait minden időknek örök dicsőségére. Egybegyűltetek nem a szokásnak hódolva, de megértve szüléitek bölcs és előrelátó gondoskodását, szívbeli vágyakozással s bizonyára komoly és szilárd elhatározással, hogy merítsetek a tudomány forrásaiból, megismerjétek annak szépségeit és áldásait, hogy ismeretekkel gyarapodva értékes kincseket vihessetek magatokkal az élet útaira. Friss erővel, megpihent lélekkel kezditek meg a munkát s veszitek fel annak megszakadt fonalát s számot vetve erőitekkel és képességeitekkel, sziveitekben a remény és kétség érzete fakad, mint a hajósnak, ki először a tengerre száll, mert nem ismeritek még pályátok szépségeit, de nem azon nehéz, sógeket sem, melyeket oly gyakran kell majd leküzdenetek. S midőn a munka kezdetén ily érzésekkel és gondolatokkal néztek a jövő elé, ez ünnepélyes óraban meg kell rajzolnom — habár csak futó vonásokkal is — a hivatást, melyet híven be kell töltenetek s a reátok váró azon feladatokat, melyek helyes megoldásával le fogjátok rakni önmagatok jólétének és boldogságának alapjait.

Az emberi nem legmagasztosabb feladata kiművelni és fejleszteni Isten által adott szellemi képességeit, a tudomány fáklyájával jelölni meg az emberi tökéletesedés és előhaladás helyes utait. Századok hosszú folyama alatt a mi örökbecsű intézményeket, nagy alkotásokat képes volt megvalósítani a javítás vágya által ösztönzött emberiség, a mit a közjóiét, az anyagi előhaladás s a társadalmi élet bármely ágában felmutatni képes volt, csakis az által létesíthette, hogy az emberi szellem egyre nagyobb hódításokat tett a tudomány mezején. E feladatokat jó részben az iskola által, annak segélyével oldotta mee, mely megismertet a tudomány igazságaival s buzdítva a kötelességtudásra és munkaszeretetre, ápolja a vallásos és hazafias erényeket s megadja számunkra mindazon tulajdonságokat, melyek összege a tiszta jellemet alkotja meg, mely megóv minden megpróbáltatástól az élet viharai között.

Az érzelmek magasztosságát, az eszmék és gondolatok emelkedettségét, gazdagságát és tisztaságát, melyek kifejezői és hű tükrei az egyének igazi belső értékének, első sorban az iskola adhatja meg, mert itt termi meg édes gyümölcseit a tudományok iránti vágy, az égnek e becses ajándéka, mely mélyen fekszik emberi természetünkben s miként a tenger vize egyre fokozza szomjúságunkat, úgy ez is ösztönöz a további búvárkodásra s az újabb eredmények elérésére.

2