Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

követett el bűnt, akkor szánakozni s nem büntetni fogunk és az illetőt kórházba teszszük, de a ki eszének, öntudatának használatában vitt véghez valami bűnt, a ki képes volt felfogni cselekményének hatását és horderejét, azt épen azért vonjuk felelősségre, mert akarta a bűnt, mert nem tudta magában legyőzni a rósz szenvedélyt, a mire pedig ereje és képessége lett volna.

És helytelen az egész gondolat, mely szerint Lombroso csupán a bűnösöket veszi vizsgálat alá s az ezeknél észlelt felületes hasonlatosság alapján egy bűnös typust állít fel. Eltérések, abnor- mitások igen is lehetnek a rendes emberi jellegtől, de ezekből egy külön typusát állítani fel az emberi fajnak s kimondani, hogy ezeknek bűnösöknek kell lenniök, ez a legnagyobb mértékben túlzás és egyoldalúság.

Ugyancsak a determinismusból indúl ki, de ellenkező eredményre jut a másik, az u. n Icriminal-soeiologiai iskola.

Ez irány — mint említettem — a statisztikából, az újabbkori sociologiai tudományok egyik legerősebbikéből fejlődött ki és pedig annak egyik fontos ágából, az u. n. krimindl-statisztikából, mely az igazságügyi statisztikának egy részét képezi. Alapítója a belga Quetelet,1 újabb harczosai a német Oettingen,1 2 híres Moralstatistiká- jával, Ferri, Aschrott, Bennecke, Damme, Jóig stb, általában az újabb sociologiai tudományok bajnokai, kik az általuk kidolgozandó nagy társadalmi természettan egy részének tekintik a büntetőjogot, a mennyiben a criminalitás, mely annak tárgya, szerintük épen a társadalmi tényezők szüleménye. A bűnügyi statistika ugyanis feltünteti az állam büntető hatalmát a maga működésében, megismerteti a b. bíróságok szervezetét, a b. eljárás módját, a b. cselekmények lajstromát s a mi legfőbb dolog, egyszersmind a cselekmények szülő okait is kikutatni igyekszik. Az egyes bűnösökről e czél- ból hasonló űrlapokat vesznek fel, illetve töltenek ki, mint a nép- számláláskor az egyesekről, csakhogy más rovatokkal s ezen űrlapok adatai összeszedve fogják elénk tüntetni a bűnösök társadalmi helyzetét, korát, viszonyait, nemzetiségét, foglalkozását stb. s ezzel a statisztika odanyúl a bűnök gyökeréhez s kimutatja, hogy a társadalmi viszonyok minő befolyással vannak a bűnök szaporodására.

1 Quetelet: Sur l’homme ou de développement de ses facultés. 1835. etc.

2 Oettingen : Moralstatistik in ihrer Bedeutung für eine Socialethik, I. kiad.

1868/9.