Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

Sajnos, hogy ez a helyes összekötés, a Kriminológia két ágának ilyen kölcsönös méltatása, még csak napjainkban kezd tért hódítani, a Kriminológia e két ága még ma is éles ellentétben áll egymással, művelőik egyoldalúan csak az egyiket, vagy másikat igyekeznek érvényre juttatni s mindenik az általa felmutatott eredményt absolut becsűnek minősítvén, anathémát kiált a mai büntető jogra. E két ellentétes iskola álláspontjával kell azért kissé közelebbről megismerkednünk.

A büntetőjogi anthropologiai iskola alapítójául rendesen Lombroso Caesar turini egyetemi tanárt (törvényszéki orvostan tanára) szokták említeni s az egész irányzatot mintegy az ő nevével kötik össze.1 Eltekintve attól, hogy a gondolat, melyből Lombroso kiindúl nem új, sőt mondhatjuk, igen régi, mert már Plátó2 mondja, hogy a kinek apját, nagyapját felakasztották, azt bizonyosan szintén fel fogják akasztani, (persze más szavakkal) s eltekintve, hogy Lombroso, mint orvos mellett különösen Ferri3 és Qarofalónak 1 * * 4 *, mint jogászoknak igen nagy érdemük van az iskola létrehozása körűi, kétségtelen, hogy Lombrosonak 1876-ban megjelent „L’huomo delinquente“ czímű műve volt az, mely kiinduláspontjául szolgált az egész irányzatnak s a kinek kutatásai, vizsgálódásai, az általa elért meglepő eredmények s irodalmi agitálása a legnagyobb hatással volt a Crim. Anthrop. elterjedésére. Az irány hívei jobbára Olaszországból kerültek ki, a németek közt különösen Kurella5 az, ki irodalmilag támogatja ezt. Két tudományos folyóiratot tartanak fen, egyik 1880 óta Turinban jelen meg Lombroso és barátai által szerkesztve, másik 1886 óta Lyonban Oarraud és Lacassagne, újabban Lacassagne és Tarde által kiadva. 1885-ben tartották az első nemzetközi congressust Rómában, aztán 1889-ben, majd 1892-ben Brüsselben, hol kifejteni igyekeznek programmjukat s befolyást és tért hódítani annak a büntetőjog körében.

Lombroso egyenesen az anthropologiából indúlt ki. Felkereste a fegyházakat s az ott levő bűnösöket somatologiai és psychologiai vizsgálat alá vette. Megmérte s összehasonlította koponyáikat, arckifejezésüket, karjaikat, lábaikat, szorgos megfigyelést tett az illetők szellemi képessége, tehetsége, hajlamai, szokásai iránt s több évi

1 Lombroso : L’uomo delinquente. 1876. Turin.

s Carrara : A büntető jogtudomány programmja. Ford. Beksics G. II. k. 93 1.

• 8 Ferri: Nuovi orizonti del diritto e della procedura penale. 1884.

4 Car of alo: Criminologia. II. kiad. 1891.

6 Kurella: Naturgeschichte des Verbrechers. 1893.