Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
64 búvárlat után azon meggyőződésre jutott, hogy a bűnösök többé- kevésbbé hasonló abnormitásokat mutatnak, vagyis a bűnös ember fizikailag és lelkileg különbözik, elüt a rendes, a nem bűnös embertől. Ezek az anomáliák, melyek a bűnösöknél feltalálhatok, kétfélék : atavisticusok, öröklöttek és pathologicusok, betegségből számlázottak. E vizsgálatokból okoskodva, Lombroso azon eredményre jut5 hogy a bűnös, a gonosztevő egy külön typus az emberek közt, épúgy, mint az őrült, vagy az epilepticus ember, ha tehát meg tudtuk állapítani ezen typus pontos ismérveit, a szakértő orvos előre meg fogja tudni mondani bárkiről azt, hogy bűnös-e az illető vagy nem ? Megteszi rajta a szükséges méréseket, az orvosi vizsgálatot s ha a bűnös jelleget felfedezte rajta, akkor az illető kétségtelenül bűnös, még ha sohasem követett is el bűnt, mert attól biztosan várható, hogy jövőben, valamikor bűnözni fog, — az ilyen bűnöstől, ettől a homo delinquenstöl (innen műve czíme) kell tehát a társadalomnak védekeznie. Már az első római congressus elé lett terjesztve megvitatás végett az a kérdés, hogy milyen categóriák szerint kell ezeket a bűnösöket osztályozni, t. i. mily organicus és psychicus jellegek alapján kell őket megkülönböztetni. Az osztályozás iránt ugyan nem jött létre teljes egyetértés, leginkább elfogadott osztályozás azonban a következő: Vannak 1. örült bűnösök, kik közt Ferri ismét 50 psychopathologi- cus jelleget állapított meg, 2. javíthatatlan vagy ösztönszerű bűnösök, a kik már élettanilag és erkölcsileg teljesen érzéketlenek s lelkiismereti furdalás nélkül követik el a bűnt s teljesen közönyösek a büntetés iránt, 3. indulatos bűntevők, kik szenvedélyből, heves felindulásból követik el a bűnt, 4. szokásos bűnösök, kik már any- nyiszor bűnöztek, hogy az egészen szokássá vált náluk, úgyszólván öntudatlanul ragadtatnak a bűn elkövetésére, 5. alkalmi bűnösök, kik alkalomszerűleg, külső behatás folytán követték el a bűnt. A bűnösök ezen egyes osztályai különböző elbírálás alá esnének ugyan, de tekintve azt, hogy valamennyi bűnös vagy örökölte a bűnt, vagy testi, illetve lelki betegsége hajtotta arra, (mert a bűnnek az a két oka van : az atavismus, a ráütés t. i., hogy valaki ráüt felmenőire, és a betegség, a neurasthenia t. i. a bűnösök többi osztályai a már gyermekkorukban őket ért fizikai, moralis és intellectualis, neurastheniában szenvednek,) a bűnös cselekmények ezen eredeti okaira tekintettel, elsőben is az a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán büntetésről szó, van-e a büntetésnek valami alapja? S nem lehet csodálkoznunk rajta, ha Lombroso és társai elfogúlva
