Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
átlagembert, feljegyzi számszerűleg testi és lelki élete minden fontosabb jelenségét, nemét, korát, tulajdonságait a legszélesebb vizsgálatok alapján, de mindezt csak azért, hogy ezekből az adatokból egy általános szabályt, az u. n. átlagot igyekezzék levonni, az egyéni sajátosságoknak, az abnormitásoknak figyelmen kívül hagyásával. Mind a két irányú kutatás és vizsgálódás foglalkozik az ember rósz tulajdonaival, a bűnnel, az anthropologia mint egy rend. kívül érdekes egyéni tulajdonnal, a statisztika mint egyik legfontosabb társadalmi jelenséggel, helyesebben veszedelemmel. így fejlődik ki a Kriminológia körében két tudomány ág : a Krím. Biológia vagy Anthropologia és a Krim. Sociologia. Az előbbi a bűnt mint az egyes ember életében előállott jelenséget akarja vázolni, a bűn lejtőjét igyekszik feltüntetni egyedi alakulásaiban, úgy a mint az egyes embernél bekövetkezik. A Krim Biológiát vagy Anthropologiát ismét fel szokták osztani Krím. Somatolőgiára (Anatómia és Physiologia) és Krim. Psychologiára, amaz a bűnösnek testi, emez lelki életével foglalkozik. A Krim. Sociologia ezzel szemben a bűnt, mint a társadalmi élet jelenségét tünteti fel s annak társadalmi alakulásait, feltételeit és okait vizsgálja. Hogy mindkét tudomány-ág óriás szolgálatot tesz a büntetőjognak s a subjectiv büntetőjog sikeres művelése és tökéletesítése csak az ezek által feltüntetett helyes eredmények figyelembe vételével történhetik, az kétségtelen dolog s az objectiv bűnt. joggal foglalkozó jogász által, ha csak a haladás elől elzárkózni s a Kant vagy Hegel-féle jogi megtorlás rideg, élettelen békóiban maradni nem akar, el nem tagadható. Csak a túlzástól és egyoldalúságtól kell óvakodnunk s különösen arra ügyelnünk, hogy ne a büntetőjogot rendeljük a két vizsgálati módszer alá s az ezek által elért eredmények kedvéért ne áldozzuk fel magát a büntető jogot, hanem megfordítva, azokat hajtsuk épen a büntető jog szolgálatába s az azok által elért és helyesnek mutatkozó vívmányokat épen a büntető jog érdekében, esetleg javítására használjuk fel. És mint Liszt1 nagyon helyesen figyelmeztet, a kettőt feltétlenül össze kell kötnünk s egyiknek eredményét a másik által kell kipróbálnunk és kiegészítenünk, mert a bűn, mint társadalmi tünemény (socialpathologische Erscheinung) egy bizonyos számú egyedi bűnből van összetéve, az egyes bűn pedig a társadalmi bűnnek egy része. E kétoldalú vizsgálat fog épen a helyes eredményhez, a bűn teljes megismeréséhez vezetni. 1 6Í 1 Liszt : Lehrbuch 24. 1. és köv. 1.
