Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
SI gyár büntetőjogot adok elő, ezzel csak azt akarom jelezni, hogy büntetőjogunk mai állapotában, midőn egy, a kor színvonalán álló, bár egy vagy más tekintetben kifogásolható, de alapjában véve mégis jeles büntető törvénykönyvünk van, főfeladatomnak azt tekintem, hogy ezt a magyar büntető jogot tegyem fejtegetéseim központjává s annak jellegét és igazi szellemét igyekezzem feltüntetni s eredetiségeit és sajátosságait kimutassam. Visszatérve a determinismus és indeterminismus fogalmára, mely utóbbit a mai büntetőjog, előbbit pedig az új reform, iskolák vallanak, a mi feladatunk a büntetőjogban csak az lehet, hogy a két ellentétes bölcsészeti elvet alaposan átgondolva és összevetve különösen az élettel, az újabb tudományos vizsgálatok eredményeivel, azt a melyiket az életben inkább alkalmazhatónak tartunk, kiinduláspontúi vegyük és azt itt értékesítsük. Említettem, hogy a büntetőjogi felelősség megállapíthatása szempontjából magát a cselekvő alanyt, tehát a bűnös embert kell vizsgálat alá vennünk, vagyis nem csak magát a külvilágban jelentkezett cselekményt, hanem annak belső okait vizsgálnunk és felderítenünk. Az ezzel foglalkozó büntetőjogot, t. i. a bűnösség okainak, eredetének, a bűnös hajlamnak kutatását szokták tág kifejezéssel Kriminológiának nevezni. A régibb büntetőjog ezzel nem foglalkozott alaposan és szakszerűen, hanem a „szabad akarat“ fogalmával, mint megdönthetien argumentummal akarta az egész alanyi bűnösséget megmagyarázni. A természettudományok óriási előhaladása^ az antropológiai ismeretek terjedése s a statisztikának, mint a társadalmi élet törvényszerűségeit s hiányait és hibáit feltüntető módszernek kifejlődése új világot nyitott a kutató és vizsgálódó elmék előtt. Az előbbi megismerteti az embert, mint egyedet, testileg és szellemileg, bemutatja testi szervezetét, bonczkés alá veszi agyvelejét, szívét, karjait s lábait, kimutatja a betegségek csiráit, napvilágra hozza a testi és lelki abnormitásokat, szóval az egyes embert igyekszik a maga valóságában, jó és rósz tulajdonaival megismerni és megismertetni, az utóbbi épen ellenkezőleg nem tekint az egyesre, hanem a tömeget, az u. n. tömegjelenségeket veszi vizsgálat alá s consta- tálja azt a (különben már régi) igazságot, hogy a társadalmi életben határozott törvényszerűség uralkodik, minden jelenségnek megvan a maga oka, kimutatja, hogy egyik okozat miként ismét oka egy másik okozatnak, egyik társadalmi jelenségnek, tüneménynek, minő következménye lesz. A statisztika is az embert vizsgálja, de nem mint egyedet, hanem mint a tömegészlelet alapján előállított