Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

27

nyéknek két egymással szembenálló, teljesen önálló körét vegye föl : a realiter adott, absolute constans, s csak részecskéinek mozgása következtében változó anyagi substratumnak, — sa lelki életiolyamatoknak körét ; de másfelől gondolkodásunk szünetlen ösztönzést érez arra, hogy e dualismust megszüntesse, a küi- és belvilág egységét helyreállítsa. E törekvés a psyeholo- giából már a metaphysikába vezet. E lépést a metaphysikai egység felé a modern philosophusok közül többen megtették, e lépés az indentitas-hypothesise felé vezet. Herbei t Spencer ezt következőleg fejezi ki : „Habár a tapasztalatok nagy száma hinni késztet : hogy a szellem és az idegmunkásság egy és ugyan azon lénynek két — subjectiv és objectiv — oldala, mi képtelenek vagyunk belátni, sőt elképzelni, hogy micsoda viszony van a kettő közt.“1 Höffding így nyilatkozik: „A mit mi belső tapasztalatunkban mint gondolatot, érzelmet s elhatározást találunk, annak meg van a testi világban a maga repraesentati ója az agy bizonyos testi processusaiban. Egy és ugyanazon tartalom szól hozzánk két különböző nyelven; ugyanaz, a mi a külső testi világban él, kiterjed s különféle alakokat ölt, bensőleg mint gondolat, érzés, akarat nyilatkozik meg.“2 S A. Lange ezt mondja : „Ha tudat és agymozgás összeesik, a nélkül, hogy egyiknek a másikra való hatása érthető volna, úgy a régi spi- nozistikus gondolatot alig lehet elútasítani, hogy mindkettő ugyanaz a dolog, mintegy a felfogásnak különböző orgánumaira proji- ciálva.“3 Ugyanezt az álláspontot foglalja el kiváló magyar gondolkodónk, Böhm Károly is. „A valóság, mondja, az öntudat tényleges adatai szerint két sort tüntet fel : az érzéki (mozgási) s a jelentő (gondolkodási) képek sorát. E kettőnek egysége a való ember ; magokban sem az egyik, sem a másik nincsen, csak a szemlélőre nézve esnek szét, de úgy, hogy folyton összeelvadnak concret egységgé.“4

A parallelismus főképviselői Wundt és Bain.

* * *

1 Paul Janet : La psychologie et ses modernes critiques. Revue des deux Mondes. 15 juillet 1892. p. 432.

2 Höffding, id. m. S. 80. ff.

3 A. Lange, id. m S. 493.

4 Böhm Károly : Az ember és világa. Philosophiai kutatások II. rész. Budapest, 1893. Kókai Lajos kiadása 10, 19 1. Lásd e kérdés bővebb fejtegetését Böhm- től a Magyar Philos. Szemle 1889. évi folyamában „A lélektan ismeretelméleti alapjai“ cím alatt.