Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

valószínű, hogy a képzet utolsó eleme, az érzet minden anyagi mozgási folyamathoz hozzá van kötve, már csak azon elvnél fogva is, hogy semmiből nem lesz semmi, tehát minden előfok nélkül az érzet sem állhat elő egyszerre készen, —• mutatja ezt a növények s protozoák példája, melyeknél a lelki élet ily elő- fokaival találkozunk. Psychikai oldalról tekintve a parallelismust úgy találjuk, hogy tudatunk minden tartalma, mely némi érzéki sajátságokkal bír melyben tehát az érzeteknek némi, habár még oly csekély intensitású részök van, egyúttal physikai alappal is hír; szóval a paralellismus elve minden lelki folyamatra alkalmazható, mely némi érzeti tartalommal hír; minthogy pedig ezzel minden képzet hír s viszont minden fogalomnak egy képzet képezi a jegyét, — így hát az értelmi processusok sem vonhatók ki a parallelismus alól. A párhuzamosan futó physikai és psychikai folyamat azonban nagyban különbözik egymástól : előbbinél a becs mértéke teljesen elesik, minden processus egyenértékű tagja a mozgások szakadatlan láncolatának.

E parallelismust azonban se a physiologia, se a psycho- logia nem képes teljesen végig kísérni, s a maga causalis sorát teljesen megállapítani; úgy egyik, mint másik elől eltűnnek saját láncolatuk egyes tagjai, melyeknek párhúzamos folyamatai viszont a másik oldalon találhatók meg. Ily esetekben aztán a physiologia a lelki, a psychologia az élettani taghoz folyamodik, de mindig azon előföltevés mellett, hogy nem a hiányzó folyamatnak, hanem csak a párhúzamos jelenségnek megtalálásáról van szó. így a külső önkény-mozgást nem a belső akaratcse- lekvény szüli, hanem az utóbbinak megfelelő agyfolyamatok, így a képzetet nem az érzéki centrum physiologia! ingerlése, hanem az ezzel párhúzamosan haladó érzeti és associatio-pro- cessusok. Sőt tovább menve, azt is kimondhatjuk, hogy az érzetet nem a physikai érzéki inger szüli, hanem ez bizonyos elemi lelki folyamatokból származik, a melyek tudatunk lépcsője alatt feküsznek ; de minthogy ez utóbbiak előttünk teljesen ismeretlenek, nincs más választásunk, mint a psychologiai helyébe a physiologiai kiindulási pontot tenni, épúgy a mint a physiologia talán sohasem lesz képes a lelki élet legmagasabb nyilvánúla- taihoz a megfelelő physiologiai proeessusokat kimutatni.1

A psychologiát vizsgálódásai odavezették, hogy a tünemé26

1 Wundt: Vorlesungen über die Menschen- und Thierseele. S. 480—491.