Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
23 tényeknek csak oly összefüggését lehet causalisnak tekinteni, mely egynemű jelenségek közt fordúl elő. Érzésünk, gondolkodásunk, akarásunk nem esik érzéki észrevételünk alá : hallhatjuk a szót, mely egy gondolatot kifejez, láthatjuk azt az embert, ki azt képezte, szételemezhetjük az agyat, mely azt gondolta, az ember, az agy nem a gondolat. A vér is, mely az agyban kering, s az anyagok vegyi átalakulása, — mindez a gondolattól teljesen különböző dolog. Mindez nem a gondolat ugyan — feleli erre a materialismus de ezek képezik azt. Miként a máj az epét, az izom a mozgató erőt : épúgy hozza létre a vér és az agy, a melegség és a villamos folyadék a mi képzetünket és gondolatunkat. Csakhogy a két eset közt egy jelentékeny különbség van: azt ki tudjuk mutatni, hogy a májban miként áll elő az epe chémiai proces- susok útján, a melyeket részben nyomról-nyomra követhetünk; épúgy ki tudjuk mutatni, hogy az izomban miként keletkezik a mozgás meghatározott folyamatok útján, melyek viszont chémiai átalakulások közvetlen eredményei. De azt megállapítani, hogy lelki életünk miként jő létre, nem tudjuk, ahhoz az agy-processusok semmi támpontot nem nyújtanak, — mert a két folyamat egymással összehasonlíthatatlan. Azt tudjuk érteni, hogy egy mozgás miként alakúi át másik mozgássá, s azt is, hogy egy bizonyos érzet vagy érzelem egy másik érzetté vagy érzelemmé: de hogy egy mozgás miként lesz érzetté, vagy érzelemmé, azt a világnak semmi mechanikája nem képes meg- érthetővé tenni.1 Ha az agyban végbemenő physiologiai tüneményeket mondja Du Bois-Reymond a német orvosok és természetvizsgálók 1872-iki közgyűlésén Lipcsében „Über die Grenzen des Na tur er kennem"' cím alatt tartott nagyhírű felolvasásában melyek a szellemi tüneményekkel folyvást egybeesnek, s így azokkal szükségkép össze vannak kötve, teljesen ismernők is, ha elmondhatnók, hogy ilyen meg ilyen szellemi folyamattal ezen meg ezen ganglia-golyóban és idegcsomóban az izmoknak ilyen meg ilyen mozgása megy végbe, — magok a szellemi folyamatok még akkor is époly órhetetlenek volnának, mint most. Az agynak legtökéletesebb astronomiai ismerete is csak mozgó 1 W. Wundt : Vorlesungen über die Menschen- und Thierseele. II. Aull. Hamburg, 1892. S. 6—7.
