Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
22 elénk, hanem csak bizonyos physiologiai folyamatok localisatió- járól, melyek a belső észrevétel tényeit kísérik. Igen, de ezek sincsennek egy határozott pontra concentrálva, hanem az agykérgen kívül az egész agy, s a mozgási és érzéki szervek hordozói a szellemi fejlődésnek, részt vesznek annak létrehozásában. * * * Hátra van még amaz álláspont ismertetése, melyet a mai psychologia a testi és lelki folyamatok egymáshoz való viszonyára nézve elfoglal, s ez lesz jelen tanúlmányom ötödik pontja. Hogyan történik a testnek és léleknek közös működése ? Test és lélek egybe van kapcsolva, mennyiben hat egyik a másikra? Kölcsönösen hatnak egymásra, causalis összefüggésben állanak egymással ! — ez a legelső s legtermészetesebb felelet Hisz’ naponkint, sőt minden percen tapasztaljuk, hogy a kívülről jövő, érzéki szerveink által felfogott, s az ideg által a központba vezetett inger folytán, — a mely nem egyéb, mint mozgás, tehát physikai tünemény, — támad a lelki kép, a képzet, szóval egész lelki világunk physikai behatás eredménye ; — s viszont az akarat-munkásság folytán támad az izmok mozgása, tehát a szellemi munkásság hat a testi szervekre s működésbe hozza azokat. Ez a legegyszerűbb, legtermészetesebb dolognak látszik, — s mégis, vájjon úgy van-e ez a valóságban? Nincs-e sok oly dolog, mely első tekintetre egyszerűnek és természetesnek látszik, s még sem az? Nem látjuk-e naponkint, hogy a nap fölemelkedik a láthatár keleti szélén, fölmegy a tetőpontig, s este lemerűl a föld nyugati széle alá? Nem azt hitték-e ezredévek, hogy ez valósággal úgy is van ? Nem látjuk-e fejünk fölött elterülni a kék eget? Nem látunk-e esténkint csillagokat lehullani földünkre? S vájjon mindez úgy van-e a valóságban? Nem látjuk-e, hogy az éjjelt követi a nappal, a tavaszt a nyár, — s vájjon elmondhatjuk-e azért, hogy a másodikat az első idézi elő, ez annak oka? Különösen a materialismus volt az (a múlt század 2-ik felében de la Mettrie, Helvétius, Holbach, e század közepén Vogt, Moleschott, Büchner), mely ez összeköttetést úgy fogta fel, hogy az agyprocessus az ok, a képzet ennek okozata, tehát a lelki történést agy-functiónak tekintette, a psychologiát agy-physiolo- giává változtatta. Ez a felfogás azonban beleütközik a természettudományi logika első szabályába, mely azt mondja, hogy a
