Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
21 De ha a mai psychologia a lelket nem tartja substantiának, nem tarthatja absolute egyszerűnek és oszthatatlannak sem. A substantia fogalmában ugyanis, a mint az a philosophia történetének folyamán kifejlett, a tevékenység (actualitás), vaUdiütían- ság (állandóság) mellett az egyszerűség is benne van, mint ha- tározmány. E határozmányok mind feltalálhatok az apperceptio munkásságában, de csak relativ mértékben ; az apperceptio a váltakozó képzetekkel szemben egyszerű munkásság ugyan, de ez még nem ok arra, hogy a gondolkodó ént absolute egyszerű lénynyé tegyük. Ezen egyszerűség tulajdonképen, mint már Kant kimutatta, egy hamis következtetésen alapúi ; abból, hogy a lélek egységes, következtették, hogy egyszerű is. De egy egységes lény azért még teljességgel nem egyszerű ; a testi organismus is egység, és mégis a szervek sokaságából áll, hasonlókép a tudatban is úgy successive, mint egyidejűleg a lelki tények sokaságát találjuk. Az újabb psychologia kimutatja, hogy nemcsak a lelket nem tarthatjuk egyszerűnek, hanem már az egyes magasabb lelki functiók is (mint az akarás) rendkívül sok elemből ösz- szetett, összes részleteikben szinte felkutathatatlan lelki functiók. Mi hát a lélek, a mai psychologia szerint? A lélek egységes kifejezése az összes belső tapasztalatnak (érzet, gondolat, érzelem, elhatározás stb.), egységbe foglalása a bennünk közvetlenül észrevehető psychikai munkásságoknak ; az az alany, melyhez a belső tapasztalat minden egyes tényét, mint állítmányt hozzáfűzzük. Ez az alany általában csak állítmányai által van meghatározva, ez utóbbiaknak egy közös alapra való vonatkoztatása semmi egyebet nem fejez ki, mint azok kölcsönös összefüggését. S hol lakik a lélek? Miután a lelket nem egy monas-szerű pontnak veszsziik fel, mint a régi psychologia, a lélek székhelyéről nem is beszélhetünk. Sem az egész lélek, sem annak valamely külön munkássága, például az értelmi munkásság, nincs az agy valamely egyes pontjához kötve. Szellemi munkásságunk érzéki vonatkozású alkatrészei (az érzetek, képzetek) mindig érzéki, tehát physikai folyamatok kíséretében jelennek meg, s e physikai folyamatok központja a nagy agykéreg ; ez az a centrum, hová az egyes érzéki szervek által felfogott ingereket az idegek elvezetik s hol ez ingerek nyomán vagy inkább kíséretében a szellemi képek előállanak. így hát tulajdonkép a szellemi munkásságok localisatiójáról sohasem lehet szó, mivel szellemi munkásság, mint ilyen, a külső tapasztalaiban sohasem lép
