Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
17 Az objectiv megfigyelésnél a psychologus már nem bíró és fél egy személyben, mint a subjectiv megfigyelésnél láttuk, hanem csak a más által szolgáltatott lelki tények magyarázata, értelmezése a feladata, s nem módosíthatja azokat tetszése szerint. E forrás adatainak, a kísérlet nyújtotta adatokhoz viszonyítva, megvan a saját előnyük és hátrányuk. Az előny abban áll, hogy természetes és önként jelentkező tényekkel van dolgunk, s nem némileg mesterségesen előidézett tényekkel; itt nemisolált lelki tényeket tanulmányozunk, hanem magát a lelki életet, az élő valóságot. De viszont az összehasonlító introspectiónak az a hátránya van, hogy kevésbbé szabatos, mint a kísérlet ; a kísérletnél meghatározzuk a tünemények közvetlen okait, s változtatván a föltételeket, megváltoztatjuk magát a tüneményt is; míg a megfigyelésnél a föltételeket nem ragadhatjuk meg, s semmit sem mérhetünk meg, még csak megközelítőleg sem. Az objectiv megfigyelés fajai : «) a bizalmas önvallomás (orvos, pap, fölebbvaló előtt) ; b) ismert és megbízható személyek megfigyelése ; c) a nagy közönség kikérdezése egyes lelki folyamatok minőségére nézve (psychologie par questionnaire). Ez utóbbi megfigyelési módszer újabb időben nagy hírnévre emelkedett, különösen az angoloknál és franciáknál, bár az előbbi módoknál hátrább áll. Hogy minél nagyobb számban kapjanak feleletet, a psychologusok részint hírlapok, részint magánlevelek útján kérdést intéznek a közönséghez, vagy egyes foglalkozási ág művelőihez (például a zenei emlékezetnél); a beérkezett feleleteket megvizsgálják, azokat, a melyek egymással megegyeznek, csoportosítják, s azokat, amelyek ritka vagy esetleges jelleget mutatnak, félreteszik. A kritérium a válaszok öszhangzásában áll. Ez a megfigyelési mód aránylag még új. Először Gallon angol psychologus alkalmazta ezelőtt mintegy 15 évvel, s kiváló sikereket ért el e módszerrel, úgy hogy föllépése korszakot jelez a psychologiábati. Nyomozásai a lelki képekre, concrét tárgyakról eredt látási képzeteink természetére, formájára, színére, helyzetére s más körülményeire, továbbá a színes hallási képre vonatkoztak. Nevezetesebb kérdező vizsgálatok voltak az utóbbi években : Saint-Paul lyoni orvosé a benső beszédről, Marillier és tái'saié a hallucinatióról, Claparède és társáé a színes hallási képről, s a látási schémákról, Ribot-é az általános eszmékről, Binet-é a sakkjátékosok emlékezetéről.1 1 A. Binet introduction à la psychologie expérimentale. Paris, 1894. pp. 131—144. 2
