Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
151 ft Őszinte örömmel jelentem, hogy a pályakérdés által elérni óhajtott eredmény meg van. Két komoly, alapos tanulmányt és és tiszta felfogást mutató pályamunka érkezett be, melyek mindegyike megoldja a feladatot és méltó a jutalmazásra. Az I. sz. munka, melynek jeligéje „a haza minden előtt,“ külső beosztása szerint inkább történelmi munkának látszik ugyan, a mennyiben egy rövidke bevezetés után 3 részre oszlik, u. m. 1) a nemzeti önállóság kora, 2) a reformatio utáni idő és 3) a jelenkor 1867-től, mely három fejezetben azonban felöli és részletesen letárgyalja az egész anyagot, megvilágítván az egyes korszakokban a létező vallásfelekezetek állapotát s ezzel a vallás- szabadság kérdését. Behatóan és talpraesetten bírálja a vallásügy terén hozott törvényeinket, úgy a régebbieket, mint a legújabbat, mely a vallásszabadságról szól s megjegyzései, bírálatai legtöbbször megállják helyüket. Hiányául kell felróvnunk a pályamunkának, hogy kevésbé államjogi jellegű, mint mi óhajtottuk volna. A bevett és elismert, tűrt és üldözött, uralkodó és államvallás fogalmait, a vallásszabadság és a bevett vallások rendszere közti különbséget nem tárgyalja külön és részletesen, csak per tangentem a történelmi előadás keretében. Látszik azonban, hogy szerzőnek ezen kérdésekről tiszta fogalma van s azokkal mindenütt mint ismert fogalmakkal bánik s végítéletét is, mely szerint az 1895. 43. t.-cikkel a vallásszabadság kérdését nem tartja hazánkban végleg befejezettnek, egészen helyesen indokolja. Hibája, hogy néhol túlzásokba engedi magát ragadtatni s vallásüldöző királyainkról s ezzel összefüggésben Ausztriáról olyanokat mond, a miket el is hallgathatott volna. Irálya könnyen folyó, gördülékeny. A II. sz. mű, melynek jeligéje: „Az embernek első szüksége a szabadság, mely ha elvétetett, a haza elveszti bájerejét.“ Eötvös, teljesen az általunk kívánt rendszerben tárgyalja a felveendő kérdéseket. Beszél először a vallásszabadságról általában, aztán az uralkodó, bevett, elismert és tűrt felekezetek fogalmairól, melyeket egészen a mai államjog szempontjából ismertet, aztán 2 fő részben szól először a vallásszabadság múltjáról s jelenéről- Az első részben külön tárgyalja a r. kath., protestáns, g. keleti és zsidó felekezet múltját és külön Erdély állapotait; a második részben pedig a legújabb egyházpolitikai törvényeket ismerteti. A beosztásban annyit hibázott, hogy a jelen állapotok ismertetése alatt csak az 1894 és 95-iki törvényeket teszi feladatává, holott az 1868. sőt az 1848. törvényeket is ide kellett volna vennie.
