Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

152

Feladatát különben teljes sikerrel oldotta meg, a mennyiben az összes vallásügyi törvényeket helyes felfogással tárgyalja s tel jesen érti, hogy nem történelmi, hanem államjogi szempontból kell a dolgokat tárgyalnia. Végeredményeiben ő is oda jut, ahova az I-bő számú mű írója, t. i. sürgeti az 1848. 20-ik t.-czikk megvalósítását. Kidolgozása kerekdedebb, gondosabb, mint az l-ső számúé, irálya sima, élvezetes. Apróbb hibák, túlzások előfordúlnak ugyan itt is, de ezek nem rontják le a jó oldalok hatását, csak azt említjük meg, hogy, ha államjogilag beszél, nem lett volna sza bad azt mondania, hogy a r. kath. egyház „napjainkig uralkodó egyház volt hazánkban,“ mert az ellenkezik az 1848. 20. t.-cikkel.

Nézetünk szerint tehát mindkét pályamű sikeresen megoldván feladatát, tisztelettel ajánljuk, hogy mindkettő jutalmaztassák meg. Miután azonban a II. számú mégis sikeresebben oldotta meg feladatát, ő valamivel nagyobb jutalmat kapjon. Indítványozom azért, hogy méltóztassék a t. akadémiai széknek a Tóth- Fischer-féle dijat a II. sz pályamű Írójának, az I. sz. mű szerzőjének pedig egy múlt évről fennmaradt Okolicsányi dijat odaítélni és kiadni. Dr. Finkey Fermez.

9. A Kövy-Okolicsányi ez évi díjra. „A szándék a büntetőjogban.“ czímmel a büntetőjog általános, dogmatikai részéből tűztünk ki af. iskolai év elején egy pályakérdést azon czélból, hogy hallgatóink figyelmét az érdekes tanúlmány egyik kiváló fontosságú elméleti részének tanúlmányozására s ezzel magának az egész büntetőjog szellemének megismerésére irányítsuk. A kérdésre csupán egy pályamű érkezett, következő jeligével : „Niemand weiss, wass er thut, wenn er recht handelt, aber des Unrechten sind wir uns immer bewusst.“ Göthe. Szerettük s elvártuk volna ugyan, hogy a pályázatra többen jelentkezzenek, hiszen a kérdés elméleti volta daczára — nem volt nehéz, mert pályázóknak sok forrás állott rendelkezésükre — de így is örömünknek kell kifejezést adnunk a pályázat felett, a mennyiben a beérkezett egyetlen munka érdé mes a pálmára, élénk bizonyságot tesz írójának tanúlmányáról s munkakedvéről és írói ügyességéről.

A pályamű 124 lapra terjed s ügyes beosztással tárgyalja úgy magát a szabadság tanát, mint az azzal összefüggésben levő és annak előzményeit képező tanokat a beszámíthatóság, felelősség, akarat és alanyi bűnösség kérdéseit. Tárgyszerű bevezetés után szól először a tényálladékról, innen áttér a tényálladék alanyi oldalára, majd a beszámítási képességre, innen az alanyi bűnös-