Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

142

Ezek után áttér Húsz életrajzára és elkíséri egészen haláláig elég kimerítően és világosan

Majd Húsz tanát ismerteti, kiemelvén, hogy a szentírás a legfőbb tekintély ; hogy az egyház az elővégzettek egyeteme és feje Krisztus nem pedig a római pápa. De már azt nem lett volna szabad erősségül felhozni, hogy a pápa hatalmának alapját Nagy Constantin tette volna le; miután a critica régen bebizonyította, hogy a Donitio Constantini a mesék országába tartozik.

Végre Húsz működésének és halálának eredményét a huszitái mozgalmakat és háborút ismerteti s befejezésül Húszról röviden elismerőleg nyilatkozik.

Szerző elég anyagot gyűjtött össe és azokat elég jól is dolgozta fel ; de óhajtandó lett volna, hogy hőse alakját jobban kidomborítsa s a mellékes eseményeket csak mintegy ennek hátteréül tüntesse fel, nem pedig egymás mellé állítsa szerves összefüggés nélkül.

Hiányai vannak művének, de szorgalma ménytánylásául és jövőre buzdításul a jutalmat kiadandónak véleményezi a bizottság.

Warga Lajos.

4. A harmadévi Pécjely díjra a neveléstörténetből mint a művelődéstörténet egyik ágából a következő pályakérdés volt kitűzve : Fejtessék ki nagy vonásokban a történelmi kézikönyvek és részben ez eredeti művek alapján az u. n. naturalisztikus iskola paedagogiai reform-elmélete a XVI. és XVII. században, vagyis tárgyaltassék Montaigne, Rabelais és Locke nézete az emberről és annak neveléséről a kor rajzával kapcsolatban.

A kitűzött határidőre két mü érkezett, a mi tekintve azt, hogy a művelődéstörténetből hirdetett tétel megfejtését már két Ízben, senki sem kísérletté meg, — elég megnyugtató s talán némileg az ifjúság szellemi állapotának javúlását is jelenti. Az egyik mű azonban a 11-ik számú „Kinder sollen ja lemen, was sie als Männer brauchen können“, gyönge, elhamarkodott kísérlet. Bár előnye, hogy idegen nyelvű forrásokat is használt : azt, a mit olvasott, nem emésztette meg ; nem igen törekedett rendszeresen összefoglalni és helyes gondolatokban kifejezésre juttatni. Művének terve sem igen van, az időbeli egymásutánt látszik követni, de művészibb compositiora nem törekszik. Az irók nézeteit — kivéve a Montaigneéit — legtöbbnyire minden logikai kacsolat s a lényegesebbeknek kiválasztása nélkül sorolja fel, A Montaigneről szóló fejezet még leg-