Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
U A korábbi psychologie ugyanis kizárólag az önmegfig y elésen alapúit, egyedül az önmegfigyelést tekintette célravezető psy- chologiai módszernek. Csakhogy az önmegfigyelés mellett soha sem jutunk ki a subjectivismusból ; a hány megfigyelő, annyiféle megfigyelés, melyek egymással gyakran homlokegyenest ellenkeznek. Hol a kritérium, melynek alapján eldöntsük, hogy melyikuek van igaza ? Hol az önmegfigyelésnek szabályai ? Sehol, a maga szempontjából mindeniknek igaza van ! Mi alapon lehet valakinek önmegfigyelését megtámadni, kétségbe vonni ? semmi alapon ! De épen az «megfigyelésnek e subjeetiv jellege, minden egyes egyén ön megfigyelésének teljes jogosultsága mutatja az ön megfigyelés nem teljes tudományos jellegét. Sokféle igazság semmi igazság! De van még ennél egy nagyobb baj is. Az önmegfigyelés tulajdonképen contradictio in adiecto. Külső tárgyat, külső folyamatot, állapotot megfigyelni lehet, de hogy valaki saját lelki állapotát figyelje meg, hogy ugyanaz a lélek, mely figyel, egyúttal végezzen egy más lelki functiót, melyet megfigyeljen, vagy megfordítva, hogy ugyanakkor, mikor az apperceptió valami lelki tényre irányúi, egyúttal erre a reá- irányulásra is reáirányuljon az képtelenség, s hasonlít a Miinchhausen-féle eljáráshoz, ki saját üstökénél fogva akarta magát a mocsárból kirántani. A psyeliologus, ki saját tudatát akarja megfigyelni, nem fog abban egyebet találni, mint épen ezt a figyelmet ; a megfigyelés alanya nem lehet egyúttal annak tárgya is, — s minél figyelmesebben és tervszerűbben jár el, annál kevesebb eredményt ér el. Nem megfigyelésről, hanem esetleges észrevételekről, lelki tények utólagos emlékezetbe-idézésé- ről lehet tehát csak szó, mig a subjeetiv psyehologia körében maradunk. Hogy ennek adatai sem mindig megbízhatók, az nem szőrül bizonyításra. Az újabbkori psyehologia, látva a subjeetiv megfigyelési módszer elégtelenségét, sikertelenségét, s látva a természettudományok óriási előhaladását, vívmányait, melyeket lehetetlen volt az újabb, pontosabb vizsgálati módszerekkel összeköttetésbe nem hozni, — gondolkozóba esett s szét nézett, nem lehetne-e e módszereket a psychologiában is alkalmazásba venni, hátha ezek itt is biztosabb eredményre vezetnének ! Reménynyel töltötte el az a körülmény, hogy a lelki tünemények mind physikai alapokon nyugosznak, a mennyiben csak határozott physikai és chémiai feltételek mellett, és fokozatos sorrendben fejlődnek ki
