Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

ú

— és így alkalmazható lesz reájuk, physikai oldalukra a természettudományoknak exact vizsgálati módszere, a mi ismét a lelki tünemények természetének ismeretére is fényt fog vetni, így, ez alapon alakúit meg a physiologiai psychologia századunk harmadik negyedében. A physiologia, mint tudjuk, ama életjelenségeket ismerteti, melyek külső érzékeinkkel észrevehetők; míg a psychologia a lelki jelenségeket igyekszik megismerni. Bármennyire különbözik is egymástól a testi és lelki világ, mégis számos érülközési pont van közöttük, —-■ egyik a másikat folyton befolyásolja, határozza. Ezelőtt mindama problémák, melyek a külső és belső élet kölcsönös viszonyára vonatkoztak, a psychologia tárgyát képezték, mig a physiologia az oly kérdéseket, melyek vizsgálatánál a speculationak kiválóbb szerep jutott, szívesen kihagyta viszgálódásai sorából. De újabban a psychologu- sok is elkezdtek a pbysiologiai tényekkel közelebbi ismeretséget kötni, a physiologusok is érezték szükségét annak, hogy bizonyos határkérdésekre nézve, melyekre bukkantak, a psychologiától kérjenek tanácsot. E kölcsönös szükségérzetből fakadt találkozás adott létet a physiologiai psychologiának.

A pbysiologiai psychologiának egyik ága aztán a psycho- physika, mely főképen ama vonatkozások vizsgálatával és megállapításával foglalkozik, melyek az elemi lelki tünemények : az érzetek, s külső physikai föltételeik : az érzéki ingerek közt fenál- lanak. Alapítója ennek Fechner Tivadar volt 1860-ban megjelent ,, Elemente der Psychophysik“ című művével.

A psycho-physika előfutáraiul a múlt században Bonnet, Hartley, különösen Cabanis (Rapports du physique et du moral) említendő ; nagy szolgálatokat tett e kérdésnek Lotze az ő Medizinische Psychologie (1852) című művével, majd az ifjabb Fichte járult hozzá Anthropologiájával (1856), hogy a psychologia és physiologia összefüggését az általános tudat előtt érezhetővé tegye. Tudományos megalapítója és kiképzője e módszernek Fechneren kívül Weber E. H. és Helmholtz, s rendszeres formában Németországban Wundt, Franczaországban Broca és Charcot, Angliában Huxley, Maudsley és Carpenter.

A psycho-physikai kísérlet feladata physikai behatások, a külső körülmények módosítása által a tudat állapotában változásokat hozni létre, melyekből a psychikai processusok előállására, összetételére, idői lefolyására nézve felvilágosításokat lehessen nyerni. Mig a physiologiai kísérlet mindig csak a physikai élet-