Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

14

Főiskolánk XVIII. századbeli életére nagyon jellemző az az egy!:?”" vqJ, mfilvet Bessenyei György, irodalmunk reformátora, „Holmi“ czímű munkájában hagyott ránk. VisszaetmeKezve ebben arra az időre, melyet 1755—60-ig iskolánkban töltött, nem tudja eléggé dicsérni az intézetben fennálló rendet és fegyelmet ; csudál- kozik azon, hogy „300 nőtelen legényt, kiket diákoknak neveznek és az ezeret meghaladó tanuló ifjúságot“, miként lehet oly erkölcsi tisztaságban és feddhetlenségben megtartani. „Köztök forogván“ — mondja ő „nyolez esztendős koromtól fogva, soha életemben semminemű fertelmességről nálok még csak nem is halottam ; azon ocsmányságoknak, zsodomiáknak még csak neveiket sem tudtuk, melyeket külső országokban mások, mint mesterséget úgy űztek “ De már a tanulmányi rendszer és a tanítás módja ellen sok kifogása van, elítéli a lelketlen gépies modort, az idegenszerű, nemzetietlen nevelést. „Ha erkölcsi és tiszta életre nézve“ — mondja ő — „a pataki professorok megbecsülhetetlen emberek : a tanítás módjában változást szenvedhetnek. Örökké csak könyv nélkül tanítanak recitálni, szüntelen a classicus auctorokat kell mondani, a többi világról szó sincsen. Ha elmondottuk, mint a szajkók, a mit ránk vetettek, megdicsértettünk. Miltiadesről, The- mistoclesről repetitiokat tanultam, de Codrusról, Amphictiouról, Cekropsról, Lycurgusról semmitsem tudtunk. Cicerót csak hirdettük, de Trajanusról, Horatius Coclesről, Numa Pompiliusról szót sem hallottunk. Rákóczyról hallottunk beszédből, de sem Nagy Lajosról, sem Hunyady Jánosról es Mátyásról nem tudtunk. Brunczfik, Argirus király történetét megtanultuk meséből, de az Ottó császárokét nem hallottuk. Traucoufalvát, Petrahót tudtuk, hol feküsznek a Bodrog körűi, de Paraguayról, Peruviáról sat. soha nem hallottunk semmit. Ellenben tudtuk recitálni: 0 maribus dantur sermo cum turbine carbo. Tudtuk Molnár grammaticájából e mélységes verseket mondani: S quoque finitum si consona ponitur ante, sic dropax, anthrax, atrax, cum smilace climax. Az ördög tudna ezekből a sárkány szavakból okoskodni“ — veti utána kedélyesen — „csaknem kiejtem a nyelvemet a számból, ha mondani akarom őket." „Csudál- kozunk aztán“ — jegyzi meg gúnyosan — „ha nemes ifjaink hazajőnek az iskolából és a glis, lis, dis-sel, gryps-sel semmire sem mehetnek.“

A kép, melyet ez egykorú rajz oly hű és élénk vonásokban állít élőnkbe, nemcsak a mi iskoláinkra találó, hanem minden más akkori hazai tanintézetekre is; sőt a katholikus iskolák, melye-