Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
58 Majd jött egy szép álom. Kezdetben kecsegtető hírek szivárogtak ki a vallás- és közoktatási minisztérium, helyesebben Csáky Albin gróf miniszter úr terveiről. Később már magát a tervezetet is olvastuk, jött a kormány válság, de a tervezetből azért törvény lett; ma pedig a beterjesztett egyéni adatok alapján a felvételi munkálatok folynak. Ez a törvény rólunk és családainkról épen akként gondoskodik, mint az állami alkalmazottakról. Most már nyugodttan mondhatjuk az énekíróval: „Akárhol érem végemet, kész vagyok elmenni.“ Köszönet a nemes lelkű volt miniszternek, ki létrehozta az eszmét és határozott alakot adott annak. Köszönet utódának és a magyar törvényhozásnak, a miért törvényerőre emelték azt. Végre köszönet a főtiszteletü egyházkerületnek, a miért a főhatósága alatt lévő tanintézetek részéről belépését azonnal bejelentette, kimondván egyszersmind 1898. évi sárospataki őszi közgyűlésén (10 p.); „hogy mihelyt az államsegélyével tervbe vett nyugdíj-intézet életbelép az ennek szabályzatában foglalt alapelvek szerint, a főiskola szolgálatában álló theologiai tanárok rendszeres nyugdíjazásáról is azonnal gondoskodni fog.“ Bizonyára megérdemelték a protestáns tanárok ezt a gondoskodást és bizonyára nem lesznek hálátlanok érte ! A supplicatió eltörlése és annak megváltása folytán már az 1894-ik évi őszi nagy-kaposi közgyűlésen (25. p.) kimondotta egyházkerületünk, hogy a váltságdíjból a theologiai 5-ik tanszék fog felállíttatni; a folyó évi tavaszi közgyűlésen pedig elrendelte, hogy az a pályázat kihirdetése mellett a folyó évi őszi közgyűlésen betöltendő. Egyházmegyéinek és a theologiai tanári kar régi óhajtása teljesül az új tanszék felállításával és betöltésével.
