Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
59 Ma, midőn az akadémiai oktatásnál már korántsem elegendő az egyes tantárgyak kívánatos előadása, hanem az egyes tudományok intensiv mívelése szükséges feltétlenül, mert a „de omnibus aliquid“ elvnek a következménye kikerűlhetlenűl az „ex toto nihil:“ nemcsak tudományosan művelt, de kellő számú tanárokról is kell gondoskodni, hogy az egyesek nagyon meg ne terheltessenek, így több idejök és erejök maradjon tantárgyaik tudományos művelésére. Hálával kell tehát gondolnunk a főtiszteletű egyházkerület határozatára, hogy ezt a régen sürgetett kérdést főiskolánkra nézve kedvezően oldotta meg. A protestáns áldozatkészségnek is lélekemelő példáit láttuk a lefolyt év alatt. Nagy tiszteletű Debreceni Gábor úr a f.-borsodi egyházmegyének sok éven át buzgó és fáradhatlan esperese és neje Szentmiklóssy Katalin úrnő 1894 szept. 30-án házasságuk 50-ik évfordulóját ünnepelték, aranylakadalmukat tartották. Miként a hozzám intézett levélben írják : „Ennek emlékére jó Istenünk iránti hálából, ki ily hosszú időn át együtt megtartott bennünket, — sa sárospataki főiskola iránti igaz tiszteletből és ragaszkodásból, — melynek köszönhetem kiképezteté- semet, — csekély tehetségemhez mérve, — a sárospataki theologiai tanárok nyugdíjintézete alapjára, ezennel nőmmel együtt 100 azaz száz koronát adományozunk.“ Hálás köszönettel vettük a kegyes adományt és a főiskola iránt érzett szeretetnek és ragaszkodásnak eme szép nyilvánítását. Vajha minél többen gondolnának reánk, midőn az isteni gondviselés kedvező kegyelme egy vagy más tekintetben ünnepet ület házukban. A lélek nemességéről tesz bizonyságot, ha az örömben másokat is részesítenek, ha a kegyelet nyilvánúlását nem fojtják el! Főiskolánk egy másik hálás és nemes lelkű tanítványa n. vibornai Mudrány András úr, nagyobb, mintegy '
