Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

57

Hogy pedig panaszként ne hangozzék az, a mit itt hálás köszönettel említek meg, kötelességünk beismerni, hogy nem elöljáróságunk bölcseségén és jó akaratán múlott a korpótlékok rendszerének előbb való behozatala, de a főiskolai költségvetés kedvezőtlen mérlege nem engedte meg.

Nekünk, tanároknak, helyzetünk anyagi javításánál nagyobb örömet és megelégedést okozott az a tény, hogy úgy a nt. igazgató-tanács, mint a főtiszteletü egy- házkerűleti közgyűlés minden ellenkezés nélkül, egyhangúlag határozott e kérdésben javunkra, mihelyt a költségvetés megengedte.

Majd a magyar kormány és a törvényhozás ismerte be, hogy azok a sok oldalról zaklatott, az ő részökről kellőleg sohasem méltányolt, legfeljebb kicsinylésben részesített protestáns tanintézetek a közművelődésnek épen olyan fontos tényezői, mint a díszes palotákban elhelyezett állami és róm. kath. iskolák. Feledték talán eddig, hogy a szív jósága, a lélek tisztasága, az ember benső értéke, szellemi ereje, nincs az aranyok csengéséhez kötve. Nem akarok itt tovább menni, csak azt mondom, hogy meghozatott és 1894 szept. 1-én életbe lépett az 1894. évi 27. t-ez.

És itt álljunk meg egy kissé ! Mi is volt a legtöbb protestáns tanár özvegye és árváinak sorsa? Keserves! valóban keserves! Az 1894. évi II. félévi jutalék az általunk fentartott gyámintézetben családonként 73 frt 80 kr volt.

Hát ez a tudat, ez a 73 frt 80 kr. nagyobb teher volt minden tanár lelkén, mintha a főiskola falait kellett volna emelnie. Rémkép volt ez előttünk, mely meg- zsibbasztotta, megbénította majd, végkép megölte a leg- zajongóbbak lelkesedését, semmivé tette nappali és éjjeli, nyugodalmát egyaránt.