Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
53 ményt értek el, úgy a szellemi, mint az anyagi igazgatás terén. Üdvözöljük különösebben az újonnan választott tagokat, tudván, hogy benuök méltó társakat nyertek a régiek; kérjük egyszersmind őket, hogy a főiskolát és tanárait ajándékozzák meg ők is olyan szeretettel és bizodalommal, a mely — talán nem kérkedem, ha kimondom — testvérekké tette az elöljárókat mivelüuk. A volt igazgató tanács tagjai közül dr. Lengyel Endre úr előhaladott korára való hivatkozással a tavaszi egyházkerületi gyűléshez benyújtotta lemondását, melyet a közgyűlés bár nem szívesen, elfogadott. Az 1895 május 19-én tartott köziskolai szék őszinte fájdalommal értesült a lemondásról ; nemes buzgóságát, azt a szeretetet, mely- lyel főiskolánkon csüggött, azt az ifjú lelkesedést, mely minden tettét áthatotta: jegyzőkönyvében örökítette meg. Elveszítettük őt ugyan, mint hivata'os tagját az igazgató- tanácsnak, de reméljük, szívesen hisszük, hogy továbbra is önzetlen jóakaró barátja marad főiskolánknak, a tanároknak és az ifjúságnak. Az ég áldása kisérje lépteit, midőn körünkből távozik ! Elveszítettük továbbá ut. Kopré Eerencz urat, az a'só-zempléni egyházmegye esperesét, igazgató tanácsunknak legrégibb tagját. Folyó 1895. május hó 2-án hunyt el rövid szenvedés után Tisza-Luczon. Egyházát, egyházmegyéjét érte első sorban a csapás, de nem kisebb a mi veszteségünk és fájdalmunk sem. Elöljáróságunknak nagyműveitségü, buzgó, fáradhatatlan tagja volt, kinek jóságos arczát örökre szívünkbe zártuk. Temetésén, mely T.-Lúczon, folyó év május 5-én tartatott, nagyszámú őszinte könnyeket hullató közönség részvételével, főiskolánk részéről megjelentem én, mint közigazgató, Mitrovics Gyula, Szinyei (lerzson, Radácsi György, Kovácsy Sándor tanártársaimmal. Legyen áldott emlékezete közöttünk ! X X -X
