Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
54 Az egyes tanárokra vonatkozó előterjesztésemből mindenekelőtt fájdalommal kell feljegyeznem, hogy Nemes Ferencz tiszttársunk, a jogtanárok Nesztora ez év folyamán sem nyerte vissza testi és lelki erejét, tanári kötelezettségét nem teljesíthette, á főiskolai elöljáróság ismételten szabadságolta. Egészen váratlanúl ért bennünket Warga Lajos tiszttársunk megbetegedése, ki épen az év megnyitó ünnepély napján lett rosszul és ennek folytán előadásait meg nem kezdhette. Azonban — hála az isteni gondviselésnek — rövid idő alatt annyira megerősödött, hogy a második szorgalomszakban már rendesen végezhette tanári teendőit. öyöngélkedése tehát nem zavarta meg akadémiai tanrendünket. Egy dologban azonban megakadályozott minket. Tanári működésének ugyanis 1894. szept. havában érte el 25 éves fordulóját. A szerényen, de lankadatlanál működő túdóst, protestáns egyházi irodalmunk és főiskolánk egyik méltó büszkeségét, a pontos és szorgalmas tanárt, épen úgy óhajtottuk ünnepelni, miként ezt másokkal megelőzőleg tettük. De épen iránta érzett szeretetünk tette kötelességünkké, hogy figyelembe vegyük puritán szerénységét, mely a nyilvános kitüntetéseket kerüli, — továbbá megtámadott egészségét, melynek mielébb való visszaállításáért részünkről is mindent meg- kellett tenni. Nem zavartuk meg tehát csendes otthonát, hanem jegyzőkönyvileg méltattuk igaz érdemeit s egyszersmind felhívtuk igazgató-tanácsunk figyelmét 25 éves jubileumára. íme egy minden ízében öntudatlan és szerény, tudós tanár minta képe áll előttünk, ki a méltán megérdemelt kitüntetést nem hajlandó nyilvánosan elfogadni. Ne vegye gyöngédtelenségnek, hogy itt mégis nyilvánosan üdvözöljük a 25 éves évforduló alvalmával, fogadja szívesen azt a
