Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

40

nak ; azon kívül, hogy közczél a társaknak erkölesiségöket közügy gyanánt nézni : hiszszük, hogy e megye javallatot csak úgy nyer, ha szilaj és dísztelen viseletűnkkel eltörlésére alkalmat nem adunk, s a hiedelem láttatja velünk, hogy ezen kell alapulni a megye egész alkotmányának.“ A rózsaviselésre nézve így nyilatkoznak: „Midőn boldog kezdet után csaknem tapsolánk a jövő elé, egy szerencsétlen gondolat piros rózsákat támaszta s méregillatja kilát- szék oltani a polgári életet. Azaz némelyek ifjú lengeségből rózsát kezdének viselni, mások utánozák, de szabad kéjből, mert a vármegyét ez nem érdeklé, melyet láttat az, hogy mindeneknek nem vala, a kik a megyében voltának : ellenben a megyekívüliek is viselék ; láttatnak még más körülmények, melyeket itt hosszan említenünk tiszteletünk tilt. Nem véltük, hogy belőlök még kellemetlen zaj támadhat, mely ily nagyságban minden bizonynyal elmarad, ha azok által nem ingereltetünk, kik minden szempontból nálunknál alantabbiak ; méltóztatik pedig tudni, hogy gúnyt, ingerlést az ifjú, kivált gyengébbektől, nehezen szenved s boszan- tás után düh szállja meg az állat legszelídebbikét is. Nem véltük, hogy felsőbb helyeken a rózsából, mint históriai gyanús jelből, politikai combinatiokat vonjanak; de eszmélvén, hogy kis ok nagygyá lehet következményeiben, közakaratból letevénk ezeket s felkül- dénk, mielőtt a t. iskolai szék tilalmat hirdetett s láttatni akaránk ez által, hogy mi örömmel s parancsolat nélkül is teszszük azt, a mit iskolánk csendje és java kér.“ Megfeleltek azoknak is, kik az „eltűnt“ Pánczélvármegye szereplésére emlékezve, visszaélésektől tartottak, mondván: „A vármegye magában jó és így gondos kezek közt mondhatatlan hasznú lehet s hogy annyi esztendők után szép köréből szilajsággá fajult, csak azt mutatja, hogy minden emberi műnek évek után s gondatlan ápolat nélkül el kell alacsonyukba. De nem lesznek-e szorgalmasabbak a jövendőnek ifjai? az egész hazát virágzat s lelkesülés lepvén meg, mi azt hiszszük, utánunk értelmesebb, műveltebb generatio lesz fellépendő ez iskolai pályán s fogják becsülni tudni, mit a régiek némely részben megszennye- zének. Záloga e hiedelmünknek időnk szelleme, mely meleg kebellel terjeszti a közértelmességnek s józan haladásnak magvait. De mi is meg akaránk érdemelni e kegyelmét az iskolai felsőbbségnek s szerényen legyen mondva, sohasem valánk együtt csak kisebb számmal sem, és mintegy örömtelenűl óhajtván élni czélunk kivívásáig: az egész télen szobáinkban muzsika nem zengett s közülünk az egész esztendőben senkit nem fogának be a börtönnek illetlen