Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

39

nyíltan kifejezést adtak. Egy véletlen eset is jött közbe, mely egyáltalában nem arra való volt, hogy a közvéleményt kedvezőleg hangolja a megye iránt. Ugyanis a joghallgató ifjúság egy része 1831-ben, midőn már a megye alakítását maguk közt elhatározták és az egyházkerületi közgyűlés előtt egy pár gyűlést tartottak, „piros rózsát“ kezdett viselni. Ezt látván az alsóbb osztálybeli tanulók, ők is, pusztán majmolási kedvből, felkapták az új divatot. A jogászok e miatt szerfelett megboszankodtak, az meg épen a dühösségig ingerelte őket, hogy a csintalanok, nagyobb ellentüntetés kedvéért, egy szamarat is felrózsáztak és vezették oda, a hol legtöbb jogász volt együtt. Ezen idétlen iskolai csin kellemetlen zajt és nagy zavart idézett elé és az egész dolog még kellemetlenebb fordulatot vehetett volna, ha a rózsaviselés még elég jókor el nem marad ; mert felsőbb helyen az ártatlan rózsának, mint történeti gyanús jelnek, politikai jelentőséget tulajdonítottak. Ily körülmények közt lehet képzelni, hogy a jogászoknak minden Ugyességöket ki kellett fejteniük, hogy megyéjüknek léteit biztosítsanak. Négy hónap alatt két folyamodást adtak be Fáy Ferencz- hez, az elsőt 1831 deczember 18-án, a másodikat meg a tavaszi egyházkerületi közgyűlés előtt. Ezekben bőven kifejtik czéljok szép és hasznos voltát, megfelelnek a jól ismert vádakra és gyanúsításokra, mentegetik magukat a rózsaviselés dolgában, hivatkoznak a sárospataki főiskola jó hírére s nevére, melynek ők újabb fényt óhajtanak adni; emlegetik a hazát, melynek ők hasznos, hű fiai akarnak leuni. Czéljokra nézve azt mondják : a) „gondolkodni tanulunk, mert mindenkinek kiszabván kötelességeit, azt hűen, egész lelkét kimutatva törekszik teljesíteni, mivel az ifjú kornak charactere a becsületvágy, mely retteg felűlhaladtatni másoktól.“ h) „A szolnokságban gyakoroljuk magunkat, emeljük nyelvünket, műveljük elménket, szokunk egy gyűléshez méltó ajakkal, tanult kellemmel, nemes merészséggel szólani ; mert itt mi szintoly viszonyban vagyunk egymáshoz, melyben vágynak a nagy megyék rendjei ; szintúgy pirulunk helytelenül és nem szépen szólani, miként azok pirulnak.“ c) „Emberismereteinket gazdagítjuk; egy mélyérzésű ifjú már eddig is sokat jegyezhetett fel ; némelyekben hír-, hivatalvágy mutatkozik, másokban makacsság, könnyelműség, ingatlanság, mely characteri vonásokat mi, hiszszük, több vagy kisebb változattal, a nagy világba is általviendjük.'' d) „Erkölcsisé- giinket magasításában tartja, mert azon kívül, hogy alaptörvényeink a külső viseletnek is bizonyos határt s nemesebb irányzatot adá-