Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
38 Az egyházkerület, méltányolva az ifjúság önművelődési törekvéseit, meggondolva egy ily társulat messze kiható eredményeit, az ifjúság tudományos és erkölcsi életére : az 1832. évi tavaszi közgyűlésen megadta rá az engedélyt, de jónak látta kikötni, mintha félt volna a nagy magyarságtól, hogy a társulat a deák, franezia, német, angol nyelvek tanulását is ismerje feladatául. Május 23-án tartották a legelső ülést. Nyíry István és Majoros András kettős elnöksége alatt. Mindkettőre büszke volt az akkori ifjúság; amazt a nem régen alakult M. T. Akadémia már koszorújába fűzte, emez önként vállalkozott a magyar irodalom tanítására egy pár esztendővel ezelőtt. Munkásságuk eredményét már 1834-ben egy „Parthenon“ czímű zsebkönyvben (Sárospatak, 1834) mutatták be a hazának, egy példányt elküldték belőle Kölcsey Perencznek is, ki akkor épen a pozsonyi országgyűlésen, mint követ volt jelen. Ott volt Szemere Bertalan is, ki 1832-ben elhagyván az iskolát, mint az országyűlési ifjúság egyik kiváló tagja is, folyvást összeköttetésben állott a pataki társulattal. Az ünnepelt hazafi és író, költő és szónok egy hozzá méltó levélben köszönte meg a társulat gyöngéd figyelmét, mit ez azzal viszonzott, hogy a „Parthenon“ II. kötetét (Sárospatak, 1837) neki ajánlotta. Az 1832. év folytán még egy harmadik ifjúsági egylet is alakult nálunk, „Nándorvármegye“ czímen, melyet a joghallgató, vagy mint akkor magyarul nevezték, a törvényhallgató ifjúság alapított, mintegy folytatásául az 1822-ben helyhatósági rendelettel megszűntetett „Pánczélvármegyének.“ Az uj megyének is az volt a czélja, mint a réginek : hogy a joghallgatók elméleti ismereteiket gyakorlatilag is érvényesítsék és már az iskolában előkészüljenek az életre. Ezt is Szemere Bertalan indítványozta, ő volt szószólója az ifjúságnak ebben az ügyben is az elöljáróságnál, két rendbeli folyamodást intézvén Fáy Ferenczhez, melyben társai nevében a nagytekintélyű algondnokot arra kéri, hogy a tavaszi egyházkerületi gyűlésen vegye pártfogásába ügyöket, a mire nagy szükség volt, mert az engedély megnyerése nem ment oly könnyen, mint előre gondolták. Még sokan elevenen emlékeztek vissza az „eltűnt“ Pánczélvármegye szilaj kicsapongásaira s egész a visszaélésig vitt fontoskodó szereplésére, mely utoljára a kormány figyelmét is magára vonta. Az egyházi rend pedig, rósz szemmel nézvén különben is a joghallgatók kiváltságos iskolai helyzetét, hogy őket külön osztályozzák, czifrábban szólítják, sokképen megkülönböztetik a tanárok : a hol lehetett, mint itt is, ellenszenvöknek
