Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

32

De ára a tanárok közt volt egy olyan párt is, mely Kazinczy Perenczczel szemben folyvást ellenzéket képezett, melyet a „széphalmi poeta“, mint itt nevezték, magas műveltségével, sima, hajlékony modorával sem tudott magának és czéljainak megnyerni. Az orthologusok pártja volt ez, melyhez a szellemes Rozgonyi József, az eszes és erélyes Láczay József, a nagyhírű tanár, Kövy Sándor tartoztak ; mindannyian tudós, a régiben elfogult nyakas kálvinista professorok. Midőn Kazinczy Ferencz 1811-ben a Vitko- vics Mihályhoz írt Epistolájával és Tövisek és virágok czímű epi- grammjaival nyilt harczra ingerelte a nyelvújítás ellenségeit: sehol Magyarországon nagyobb felháborodással nem fogadták a költői levél maró gúnyját, az epigrammák szúró töviseit, mint épen ők, itt Sárospatakon. A költői levél elmés czélzásait magokra vették ők is, árulást láttak abban, hogy a kálvinistáktól épen egy kálvinista ember tagadja meg a nyelv- és költészetbeli elsőséget; kegyetlennek, embertelennek kiáltozták a modort, mely az epigrammák ostorcsapásaiban hátok felett pattogott. Botránkozásuknak, inge- rűltségöknek nem resteltek a tanórákon is kifejezést adni ; gáncsolták, sértegették a széphalmi poétát tanítványaik előtt is, kik közűi pedig többen, mint a jelek mutatják, aligha nekik adtak igazat. Sőt Láczay J. odáig ragadtatta magát erkölcstani leczkéin, hogy Kazinczyt, mint a tudománybeli kevélység példáját emlegette; a lelketlen, szellemtelen, ízlésnélküli írókra írt epigrammját pedig a keresztyén moral szempontjából ítélte el. Láczay volt ismét az, ki összeköttetésben a dunántúliakkal, a „Mondolatot“, mely Kazinczyt a mások és saját újításaiért felelőssé és gúnytárgyává teszi. Patakon a diadal örömével terjesztette. Mindezek Kazinczynak tudomására jutván, egy, Láczayhoz intézett levélben higgadt komolysággal, méltósággal, súlyos ítéletet mond a három tanár eljárása felett. Miután kereken kimondja, hogy Kövyt a nyelvészet terén, Roz- gonyit az ízlés dolgaiban mesterének el nem ismerheti : Láczayt magát keményen megleczkézteti a keresztyén morálból, mondván, hogy bár keresztyén szempontból, ha szent Pál tanítását sanyarú értelemben veszszük, nem volna szabad Horác némely helyeit olvasni, a vaticaui Apollo vagy Medicis Venus meztelen szobraiban gyönyörködni : ő még sem veszi a keresztyén moral tanításait oly rideg és zordon értelemben és azt hiszi, hogy a pataki moral- professor sem akasztana Apollóra nadrágot, vagy Venusra szoknyács- kát, ha történetesen azon műremekeknek birtokába juthatna. Nem tudom az ügynek további fejlődését és egész lefolyását, de annyi

i