Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
31 sék rendszeresen és tudományosan, hanem az akadémiában a magyar irodalomtörténetnek is legyen tanszéke. Ekkor kérék fel Kazinczy Ferenczet, hogy a gimnázium számára irály-, költészet és szónoklattant, az akadémia számára irodalomtörténeti kézikönyvet készítsen, mely munkák azonban — tudtommal — sohasem készültek el. Az irodalomtörténet is, tanerő hiányában, csak 1829 ben szólalt meg először akadémiánkban, miután annak tanítására, hetenkint egy órán, a lelkes Majoros András önként vállalkozott. E nyelvügyi küzdelem, melyet vázlatom csak halovány vonásokban mutathatott fel, visszahatással volt tanáraink magyar irodalmi munkásságára. A tankönyvek, melyekkel régi szokás szerint akkor is magunk szerettük magunkat ellátni, vegyesen magyar és latin nyelven írattak, a szerint, a mint ez vagy ama tudományra egyik vagy másik nyelvet rendelte az elöljáróság. így is, nem számítva a latin könyveket, bizton mondhatom, nem volt hazánkban iskola, mely annyi tankönyvet állított volna elő e korban is, mint a pataki. Hátha mindazok elkészültek volna, melyek az elöljáróság ismételt felhívására is csak Ígéretben maradtak ! Nagy könnyebbség volt most már, hogy Szentes József 1807-ben nyomdát állított, melyet nemsokára zálogjogon a főiskolának engedett át és megszabadultunk a pozsonyi és kassai nyomdászoktól. Másrészről ébresztőleg hatott tanáraink irodalmi munkásságára az a viszony, melyben Kazinczy Ferencz iskolánkkal állott. A széphalmi nyelv-reformátor gyakran megjelent közvizsgáinkon, résztvett iskolai küldetésekben, sokszor gyalog is elrándult ide, hogy egy pár jó órát töltsön bizodaltnasabb barátaival, kik közé Vályi Nagy Ferencz, Sipos Pál és később Kézy Mózes tartoztak. Mind a hárman költői kedélyű férfiak voltak és a mellett a szabadelvű elemet képviselték a tanári karban. Az együtt töltött órák a magyar irodalom ügyeinek megvitatásában teltek el. Vályi Nagy Ferencz az ő ízlésének hódolt, midőn a népies iskola vizenyős, terjengős modorát elhagyván, utóbb classical formákban irta költeményeit. Kézy Mózest, ki Virgiliust könyvnélkül tudta, ő tüzelte latin verseinek írására és kiadására, melyek közül a Napoleon menyegzőjére írottnak rendeltetési helyére utat eszközölt; Sipos Pállal, a lángeszű, szép lelkű tudóssal, a mélyelmű bölcsészszel, ki a berlini tudós társaság előtt egy mathematikai értekezéséért aranyéremmel nyert kitüntetést, folyvást bizalmas levelezési viszonyban állott még akkor is, midőn ez a pataki tanárságot 1810-ben a tordasi papsággal cserélte fel.
