Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892

59

alig volna ember a XIX. században, a ki nem volna socialistának mondható, sőt már Horácius is a socialismus ellen fordult, mikor az emberek nyugtalankodását, elégedetlenségét satirizálta. Hisz a socialisták nem annyira a tulajdont, mint annak folyományait támadják meg, az ezek által létrehozott egyenetlenségeket akarják megszűntetni s oda törekesznek, hogy az ember személyi képességét szabadon érvényesíthesse. E kérdéssel azután bőven foglalkozik, de nem a jogbölcsészet, hanem a politika és közgazdaság szempontjából, előadván Saint Simon, Fourier, Louis Blanc, Lassale, a commu- nismusra Cabet „Voyage en Icarie“-jának tartalmát, Babeuf elveit szárazon, minden kritika nélkül. Egyedül Prouthonról szól kimerítőn, s még a többi részekhez viszonyítva, elég sikerrel is. A tulajdon alapjánál tételét : ,,a tulajdon alapja a személyiségnek, a szabad akaratnak“ meg kell fordítanunk : a személyiség alapja a tulajdonnak, a kiindulási pontot az embernek szabadsága képezi. Az embernek természetéből, személyiségének szabadságából kifolyólag rendelkezés illeti meg a javak körében. A tulajdon czéljáról, az állam helyzetéről a magántulajdonnal szemben a korlátozó positiv intézkedések okairól, helyességéről nem szól, sőt a magántulajdon jogosultságát szerinte nem is lehet az egész intézményre tekintettel generáliséivá megoldani, a mi téves állítás.

A tartalmi hibák és fogyatkozások mellett a stilus gyarlósága is szembetűnő. Formádat esse rei, a tartalomnak a jó irálylyal kell párosúlnia- Kifejezési pongyalák, néhol ízléstelenek. „A socialismus döngeti a társadalom kapuját“ s több efféle gyarlóságok nagyon levonnak a munka értékéből.

Mindezekből látható, hogy szerző a kérdés jó részét megfejteden hagyta , a tárgyat át nem értette, a mit megoldani törekszik, az is a felületesség és bizonytalanság színezetével bír, ez okból a kitűzött pályadíjra nem érdemesíthető.

A II. számú „La grantie de la propriété est la respect de la liberté humaine et profit à la socreté par suite admirable concordance entre ce, qui est juste et ce, qui est utile“ Garnierból vett találó jelmondattal ellátott mű arra vall, hogy szerzője komoly munkát végzett. Behatóbban foglalkozik a kérdéssel, néhol önálló ítéletet alkot, elemez, miért is e mű mind tartalom, mind forma tekintetében az előbbit messze túlszárnyalja. Helyesen alkalmazkodik a kérdésben megállapított sorrendhez, mindenütt a kérdések lényege körűi mozog; az írókat csoportonkint s kritikával mutatja be. Forrásműveit is elég jól választja meg, csak az kár, hogy Ráday Lajos-