Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892

6o

nak e kérdésről írt szép tanulmányát nem használta fel. Bevezetésül a tulajdon történetét bocsátja elő felületesen Maine után, ki e kérdést a társadalmi szervezkedéssel kapcsolatban törekszik megoldani. Itt használhatta volna Lavaleynek, Büchernek műveit, a középkorra Lassalenak szép ismertetését. Nem világítja meg az átmenetet, melyben a patriarchalis társadalomban az egyéni tulajdonnak a közösségiből kiválása történt, nem szól a szentesítésről, mely a tulajdonnak elismerését és védelmét eszközölte, mely a bizonytalan phisikai behatást jogi uralommá tette. A tulajdon tiszteletben tartására nem a Protestantismus — mint szerző mondja — hanem általában a keresztyénség volt jótékony hatással. A görög írókról helyesen szól ugyan, de nem mutat rá, hogy a görögöknél az egyéni szabadság hiánya, a politikai szabadság előtérbe állítása az oka, hogy a magántulajdon nem jut kellő elismeréshez. Az elméletek három csoportját máskép nevezhette volna el, mert az elnevezéseknél a theoriák lényegéből, alapjaiból kell kiindúlni. A communista vagy a foglalási elmélet híve szerint nem az a helyes elmélet, a mit szerző felállít, hisz minden elmélet követője meg van győződve tanainak igazságáról. A foglalási elméletet elég világosan adja elő, csakhogy a sorrendet téveszti el, a mennyiben a foglalás és szerződés már Grotius elméletében együvé foglaltatván, együtt kellett volna tárgyalnia, mi által a csoportosítás nem szenvedett volna változást. A munkaelméletet bővebben tárgyalhatta volna, Locke tanait, melyeket pedig ha másutt nem, főbb vonásaiban Medveczkynek „Társadalmi elméletek és eszmények“ czímű művében fellelhetett, részletesebben kellett kifejtenie ; de egyébként ez elmélet esetlegességére, egyoldalúságára találó megjegyzései vannak. A törvényelmélet követői közé tévesen számítja Hobbest, megfeledkezik a jogtörténeti irány két legkimagaslóbb alakjáról : Sanignyről és Puchtáról. Bevtham ezen állításával szemben : „Törvény és tulajdon együtt születtek s együtt enyésznek el“ nem tud minő álláspontot elfoglalni, sőt határozott controversiába esik, midőn azt mondja : „Igaz ugyan azon állítása, hogy tulajdon csakis a törvénynyel együtt születik és hal meg, de túlzott annyiban, hogy a tulajdon prioritása sokkal bizonyosabb és kétségbevonhatlanabb.“ Az embereknek természetüknél fogva már a törvény előtt megvolt igényük a küljavakra, de a folytonos összeütközések szükségessé tették annak szabályozását. A törvény nem alapítja meg a tulajdont, de védi, sanctionálja, s ily értelemben Benthamnak igaza van. A szerződési elméletről szóló rész a leggyengébb, sok helyt zavaros, az ellene felhozott érvek