Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
5i sem szabatosan ismerteti, hatáskörét pedig bizonyos elvek szerint akarja csoportosítani, de nem szerencsésen ; igy szerinte t-ször saját körében kezeli az egyházmegyei pénztárt stb. (54. 1.) ; 2-szor mint Il-od fokú kormányzó hatóság ; 3-szor mint első fokú hatóság ; 4-szer az egyházkerülettel szemben jár el. Minden ügyet azért intéz, mert hatáskörébe tartozik, de elegendő, ha megkülönböztetjük első és másod fokú hatósági teendőit, nem lesz olyan zavaros a hatáskör megállapítása, mint szerző szerint. Legnagyobb tévedése az, hogy midőn az 188 Va-diki zsinati törvénynek 9. §-át ismerteti, mely az erdélyi egyházkerület kiváltságos helyzetét biztosítja, a következőket mondja : „Ez volt az a fehér lap, a melyre 1886-ban egy 439 §-ból álló rendszeres és kimerítő törvénykönyvet írt az erdélyi egyházkerület, a melybe be vannak foglalva az iskolákra vonatkozó törvények, s a házassági jog is egész rendszeresen van kodificálva.“ Az idézett törvénykönyv szövegét ugyanis az 1887. április 28-án Kolozsvárott tartott egyházkerűleti közgyűlés állapította meg ; szakaszainak száma, az első, 1888-iki hivatalos kiadás szerint : 450. Végre ugyanezen törvénykönyv nem tartalmazza a házassági jogot, hanem ennek csakis kis részét, t. i. a házassági bíróságok szervezetét ! Az ismertetett hibák azonban a pályaművet értéktelenné nem teszik, csak figyelmeztetni kötelességem szerzőt a nyugodtabb, körültekintőbb munkálkodásra. A 2-ik számú felett határozottan kimagaslik, a pályadíjat megérdemli. A 2-ik számú, bevézetésűl röviden ismerteti a magyar és er- délyországi ref. egyházak szervezetének történetét; az 1-ső részben adja az erdélyi ev. ref. egyházkerület jelenben érvényes szervezetét, a 2-ban a bírálatot és összehasonlítást, a 3-ban az egyesülést. Rendszere bár más, mint az 1-ső számúé, de azért szintén helyes, sőt hívebben követi a kitűzött kérdést. De tartalma szegény, sőt nem ismeri a mai jogviszonyokat, alig használ nehány forrás munkát, mindenik résznél csak egyet, ennek hézagos kivonatát adja. Nem ismeri az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi törvényeinek és szabályrendeleteinek 1888-diki hivatalos kiadását, aztán még a debreczeni zsinati törvényeket sém igen olvasta ; legalább feltűnő botlásaiból erre lehet csak következtetnem. Hogy ilyen felszereléssel mégis megfelel, habár hézagosán is, a kitűzött kérdésre, annak oka nem az önálló tanulmányozás, hanem az a véletlen, hogy meglelte a prot. egyházi és iskolai lapoknak 1888-diki évfo-
