Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892

42

Czélunk volt a pálya-tétel ilyen kitűzésével, hogy belebb vigyük theologus ifjainkat a magyar biblia-fordítások tanulmányozásába s Károlyi Gáspár mellett ráfordítsuk a figyelmet Szenczire is, a kinek a prot. egyház és tudomány érdekében kifejtett működéséért még nem tudott eléggé hálás lenni a magyar irodalom.

Örömmel tudtuk már a pályaművek beérkezésekor s jól esik újra is felemlítenünk, hogy a sok szorgalmat, gondos megfigyelést, bírálói érzéket és nyelvismeretet követelő tétel megfejtésére — a theologus ifjak megapadt létszáma mellett is — ketten vállalkoztak, akárcsak a legboldogabb időkben. Hozzá tehetjük legott, hogy tárgy-szeretettel és kellő komolysággal.

Az .1 számmal jegyzett mű jeligéje: „Mindeneket megvizsgáljatok.“ (II. Thess. V. 21.), terjedelme 78 negyedrét lap; a 2-ik számú jeligéje ugyanaz, a mi a Károlyi-szobor egyik felirata is: „A mik eleve megírattak, a mi okulásunkra írattak meg.“ (Róm. VV. 4.); terjedelme 100 lap, szintén negyedrétben, amaz — átlag — 20, emez 21 soros lapokkal. Mindkettő megnevezi forrásait is.

Az anyag csoportosítására s a tárgyalás rendjére nézve a tétel által lévén pályázók irányozva, e tekintetben köztük könnyen érthető és természetes atyafiság mutatkozik.

Az 1. számú három czím alá foglalja összes mondani valóit, a melyek a következők : 1. §. Avizsolyi, hannaui és oppen- heimi bibliák eredete (1—11. 1.). 2. §. Avizsolyi, hannaui és oppenheimi bibliák forrásmüvei s azoknak bírálatos összehasonlítása (11—05.1.). 3. §. Szenczi Molnár Albert biblia-javító érdemeinek méltatása (65—78. 1.).

Az első czím alatt abból indúlva ki, hogy a protestantis- musnak, ha győzni akart az emberiségre borított lelki sötétséggel, mindenütt szüksége volt a bibliára, mint fegyvertárra, igazoltnak látja — egész helyesen — a biblia-fordítások megindúlását úgy külföldön, mint a külföld nyomain haladó őseink között. Ilyen áthajtással felemlíti aztán a Heltai, Benczédi, Székely s majd a Károli Gáspár biblia-fordító munkásságát, ez utóbbival a vizsolyi biblia Elöljáró beszéde és a hannauinak „Dedicatio“-ja nyomán bővebben is foglalkozván. A vizsolyi biblia hivatása s időszerűsége által egészen el van ragadtatva, mert úgy üdvözli azt, mint a protestáns egyház bajnokai által várva-várt felkelő napot s mintha ez vezérelte volna őket ezentúl — mint fénysugár — a setétségben, holott később maga is mondja, hogy az nagy terje-