Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
40 király a nyugoti tartományokra is kiterjesztett. Elbeszéli, hogy miként jelenik meg ez ellen 1830. egy breve, miként igyekszik a porosz kormány azt kijátszani, miként lép titkos szerződésre gr. Spiegel cölni érsekkel, miként tudódik ki ez a dolog az ő halála után, miként állítja élére a dolgot az új cölni érsek Vischeringi Droste Kelemen, miként záratja be a makacs és szószegő főpapot a kormány, miként lép a hitvallónak tartott cölni érsek nyomába Dunin gnesen- poseni érsek és vár reá hasonló sors. A baj meg van, Róma jaj- veszékel, berzenkedik, szitkozódik, Berlin védekezik. Segítségül jön a végzet, a király meghal, IV. Frigyes Vilmos igyekszik elsimítni a felkorbácsolt hullámokat, az elzárt főpapok fogháza megnyílik ; de Droste vicariust kap, ellenben Dunin visszanyeri teljesen érseki székét. A prot. kormány vereséget szenvedett, mivel a népre nem támaszkodhatott. Szerző ezeket elég részletesen beszéli el, oly részletesen, hogy valamit el is engedhetett volna abból. Természetesen apróbb hibák e részben is fordulnak elő. Nem is említve azt, hogy Haséból vett idézeteinek lapszámjai majdnem mind fel vannak cserélve, a 19. 1. a breve intézkedéséről szólva, nem a házasság, hanem a házas fél nem esik egyházi censura alá. A 21. 1. ez áll: „világos ellenére,“ innen valószínűleg kimaradt „értelme.“Aztán előbb történt meg az egyesség a cölni érsekkel és azután a breve kihirdetése, nem pedig megfordítva. A 26. I. a Hermesianisrnusról a nevénél vagy többet kellett volna mondani, vagy egészben mellőzni ; aztán e tárgyban nem is jutott egyességre a kormány, hanem egyszerűen elnézte a Her- mesianismus bukását. A 27. I. nem a breve törvénytelen magyarázatáról, hanem annak megkerüléséről, kijátszásáról van szó. A 28. 1. Rapaicsból idéz és Hasét említi ; a 36. 1. Baurból vett adatát Hasénak tulajdonítja. A 3 czikkben (38—54. 1.) szerző a vegyes házassági kérdés megoldásának történetét Magyarországon adja elő ; de már nem oly részletesen, mint kívánatos lett volna. Úgy látszik kimerült, vagy kifogyott az időből, vagy elapadtak a források ; pedig ez utóbbiból van elég, csak keresni kellett volna. Leginkább Horváth M. művére támaszkodott, pedig ő nem foglalkozhatott nagyon tüzetesen e kérdéssel ; de még az ő műve nyomán is bűvebben és a mélyébe hatolva beszélhetett volna ezen igen érdekes kérdés fejlődéséről.
