Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
37 lokára illesztett feliratában megígéri, hogy „Az igazsághoz való törhetlen ragaszkodás ellenségeiről és akadályairól, s e mellett az igazságos embernek ezekkel szemben tanúsítandó magatartásáról“ fog szólani. Ez egyházi beszédének czíme, a melyben, tudvalevőleg, magának a szónoki műnek tárgyát szoktuk megjelölni. Ha komolyan foglalkozott volna egyházszónoklattani tanúlmányokkal, vagy el nem felejtette volna azokat, tudhatta volna, hogy egy szónoki műnek teljesen elégséges egy tárgygyal foglalkoznia, s beláthatta volna, hogy a mit itt szerző össze-vissza való kapkodásában egy csomóba köt, sok egy ölelésre, mert hiszen az legalább is négy pre- dikácziónak, külön-külön, teljesen elégséges tárgya, oly beosztással, hogy az egyik foglalkozik „az igazsághoz való törhetlen ragaszkodással,“ a másik az „igazság ellenségeivel,“ a harmadik annak „akadályaival“ s végre, hogy egy egészen divatos beszédcziklus kerüljön ki, a negyedik „az igazságos embernek mindezekkel szemben tanúsítandó magatartásával." És hogy ha szerzőnek itt feltűntetett meg- gázolási hajlandósága, szónoki telhetetlensége véget érne ? !. .. De- hát propozitiójának kitűzésében és felosztásában még nagyobb mértékben elkezd korlátlankodni, s arról ígérkezik szólani, hogy el kell készülnünk, hogy átkoztafni fogunk, s hogy nem kell félnünk, mert az ok nélkül való átok nem száll az ember fejére. Oly eszme- zűrzavar, olyan tervelési vajúdás s ebből kikerülhetetlenül származó kapkodás ez, hogy ezeket látva már, nem csodálkozhatunk azon a kínos vergődésen, a melylyel a számokkal jelölt, tárgyalásnak szánt sorokban találkozunk. Tudatlanság, hiúság, önző érdekek, ezen érdekek romlott korszaka, olasz bölcsészek, Húsz János, üldöztetés, háborúság, szenvedés, hipothesis, önczél, Elifáz és Jób, tehát nagy és kis emberek, mind oda kerülnek egy bűnkrónika lajstromába, a nélkül, hogy az ilyen szónoki ihletésről már csakugyan tudhat- nók, hogy „honnan jön ás hova megyen?“ Óva intjük, kérjük a szerzőt : higye el nekünk, hogy gondolkozás, rendezett gondolat- menet nélkül nem lehet írni, azért tartózkodjék az eféle . szónoki könnyelműségtől, melyet most még azzal is tetéz, hogy még a bibliai helyeket is csak stilizálva idézi, s minden lépten-nyomon tönkre teszi azoknak eredeti szépségeit. És hogy —- a mint a jeligében kiköttetik — egy betű se maradjon el az igazságból : az egész mű csintalan, tisztátalan, külső kiállítása is ellenkezik a pályázatra való jelentkezés illedelmi szabályaival. A 4. és 5. számú pályaművek rokon felfogású, szellemű, kidolgozású s így értékükben is alig megkülönböztethető jóra való
