Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892

«s

4 ív, 42 ábrával.“ Ugyancsak ő tőle: „Erdöbénye Iclimatücai giy ógyér teke., “ orvosok és fürdővendégek tájékoztatására.

Csontos József írt egy történeti tanulmányt ily cím alatt : „Városaink Mátyás korában.“

Eilend József : „Az induktio tüneményei vonatos vezetőkben.“

A mi akadémiánk tanítási ügyét illeti — mert a gimnáziumi tanügyről és annak egyéb viszonyairól külön részletes kimutatást közöl igazgató társam, — első félévben működött 17 tanár, annyi, mint a múlt évben, 3-mal több, mint 10 évvel ezelőtt. Ezek között 13 rendes, 1 segéd és 3 rendkívüli. Előadatott 37 tárgy ; 2-vel több, mint a múlt évben és 4-el több, mint 10 évvel ezelőtt. A tanítási órák száma 141 volt, 9-el kevesebb, mint a múlt évben, 11-el több, mint 10 évvel. A második félévben működött 18 tanerő, 2-vel több, mint a múlt évben, előadván 44 tárgyat, tehát 8-al többet, mint az előző évben, 140 tanórán, tehát 13-al többen, mint a múlt évben ilyenkor.

Ha végig nézünk tanári testületünkön, s 10 évvel megyünk vissza az összehasonlításban, igen jelentékeny és aránylag nagy személyi változások tűnnek szemünkbe. Eltávozott körünkből 3, névszerint Dr Bokor József, Dr Baczoni Lajos és Krüzselyi Bálint. Nyugdíjba lepett 1, Orbán József. Meghalt 5, névszerint: Ivánka Sámuel, Emödy Dániel, Kun Pál, Zsindely István, Molnár Lajos. Uj tanár-választás történt — csak a rendeseket értve — 10 év alatt 6.

Akadémiai ifjúságunk szorgalma, tanulmányi előmenetele általában elég kezdvezőnek mondható. Különösen az egyes szakok a maguk körükben mindent elkövettek, hogy ifjaink tanulói kötelességeik teljesítésére szoríttassanak. Elég jó eredményűnek bizonyúlt be e tekintetben azon fegyelmezési eljárásunk, mely szerint a kötelességük teljesítésében lankadni kezdő növendékek lecke-könyveit az első félévről, csak feltételesen, a nagyobb szorgalom kikötése mellett erősítettük meg. Megnyugtatónak mondható általában akadémiai ifjúságunknak erkölcsi magaviseleté is. 2 ifjúnak kellett eltávozását tanácsolnunk, az egyiknek párbajból kinőtt utcai botrány, a másiknak a főiskola egyik felügyelő közege iránt tanúsított ellenszegülése miatt. Sajnálattal kell kijelentenem, de ezzel tartozom az igazságnak, hogy nevelési munkánkban sok nehézséggel kell küzdenünk nekünk is, épen úgy, mint más tanintézeteknek. Nagy baj aZ, hogy az élet a maga szokásaival, mondjuk : erkölcsével, igen gyakran nem az, hogy nem jön támogatására az iskolai szigorú erkölcsi nevelésnek, sőt igen sokszor ellene dolgozik annak, s lépten-nyomon