Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891
60 pedig ez az idézet dr. Sághy id. müve 48. lapján 1. sz. alatt foglaltatik, s szerzó innen írta ki ; a mit valószínűvé tesz azon körülmény, hogy szerző azt a dr. Sághy által szükségesnek látott kihagyásokkal veszi át, de kétségtelenül bebizonyítja azon tévedése, hogy — a mint azt dr. Sághy is feltünteti, de a mit szerző sietős munkája közben észre nem vesz — idézetének 15. sora nem az általa megjelölt helyen a II. kötetben, hanem az I. kötet 90—29- lapjain található. Az ilyen eljárás nincs megengedve s jóakaratúlag figyelmeztetjük szerzőt, hogy ilyesmitől jövőre óvakodjék; mert valóban itt alkalmazható teljes joggal ez a régi közmondás: „ignotos fallit, notis est derisui.“ Az általunk feleslegesnek mondott általános tanok után a verbál szerződésekből indülva ki, áttér szerző sajátké- peni feladatára t. i. a stipulatio tárgyalására. Értekezésének ezen része — minden rövidsége mellett — inkább megüti a mértéket, a mit szerző annak köszönhet, mert dr. Vécsey Tamás idézett műve mellett, a corpus juris civilis, különösen Justiniánus Instituiói és a Digesták megfelelő tételei alapján, némi önállósághoz jut. Helyesen határozza meg a stipulatio fogalmát; pontosan elsorolja annak alakszerűségeit; találóan hivatkozik Ihering: Geist des röm. Rechts“ czímű művére, midőn a stipulatio szigorú formáit hangsúlyozza és indokolja. Hiányos azonban a stipulatio lényegére vonatkozó fejtegetése, mert nem hangsúlyozza kellőleg a stipulatio szerződéses jellegét, holott a szerződést éppen a stipulatioban látjuk mintegy megtestesülve ; hézagosán vázolja a stipulatio történeti fejlődését s így ismét eltér a kitűzött kérdéstől; mellőzi annak perjogi alkalmazását; nem sorolja fel azon kötelmeket, melyek csak stipulatio által jöhettek létre s végül csupán egysze rűen utal a nexum és stipulatio közti viszonyra, holott ezen vi szony részletes kifejtése is feladata köréhez tartozott. Ezen fo gyatkozások mellett előnyösen emeljük ki, szerző magyaros érthető nyelvezetét ; a jogi műnyelv helyes kezelését és végűi szerző azon dicséretre méltó törekvését, hogy tehetségeit saját szakma- körébe eső komoly tanulmány által igyekszik fejleszteni ; miért is részére serkentésül a további munkálkodásra és szorgalma elismeréséül a pályadíjat kiadni véleményezem. DR. SZÁNTHÓ GYULA. A Kövy-Okolicsányi díjra a magyar magánjog köréből tudvalevőleg oly pályakérdés volt kitűzve, melynek tárgyát házassági vagyonjogunk fejlődése s bírálata képezte.
