Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

fil

E kérdésre egyetlen pályamű érkezett. Az eredmény tehat mennyiségileg épen nem mondható fényesnek, annál jobban esett volna, ha a minőség pótolta volna ezt a hiányt s kártalanít, talán bőségesen, az újabb idő azon elég keserű tapasztalatáért, hogy akadémiai ifjúságunk körében az a szó nemes értelmében vett dicsvágy, mely azért pályázik, hogy önmagát képezze s tanárai, tanulótarsai s a közönség részéről elismerést arasson, melynél maga a pálya díj csak mellékes szerepet játszik, hanyatlófélen látszik lenni.

Pedig maga a pályakérdés bizonyára felkölthette volna az ambíciót. A legfontosabb kenyér-tudományok egyikének, a magyar magánjognak köréből véve, annak is oly mezején akart kalászokat szedetni, a melyen a gyakorlat emberének is igen sokszor akad dolga. Azt akartuk, hogy elmélet és gyakorlat így ölelkezzék egymással a dolgos, munkás ifjú hasznára. Az a körülmény pedig, hogy zavaros magánjogi viszonyaink között családjogunk vagyoni része az — persze csakis vagyoni része — mely egyes hibái és tökéletlenségei daczára is konszolidáltságot mutat, sőt a mellett, hogy a múlt fejlődés eszméit nagyobbára híven megőrizte, a haladó kor keretébe is legjobban beillik : lelkesedést önthetett volna a minden magyarért, minden nemzetiért hevűlő ifjú lélekbe. Végre azt is tekintetbe vettük, hogy a külföld és hazánk házassági, vagyonjogi irodalma elég gazdag arra, hogy a még első sorban tanulásra hivatott pályázó alapos tájékozást nyerhessen, mindazáltal ítélő tehetségét is kellőkép erősíthesse, a mi mindig egyik főczél az ily pályakérdések kitűzésénél.

Sajnos, a beérkezett egyetlen pályamunka, melynek jeligéje : „Quis Graecus regeret Latinos Graecis moribus, aut quis Latinus Graecos latinis regeret moribus?“ (I. Isto. II. k. 8. c. 4. §.), a jelzett intencióknak egyáltalán nem felel meg.

Terjedelme — 131, elég sűrűén írott negyedrét oldal — külsőleg a szerző komoly törekvésére mutat. Ha felületesen végig futjuk s látjuk a lapok alján az idézett források nagy számát, jól eső öröm tölti el lelkünket. Hiszen mintegy 32 különböző forrás-munkából dolgozik, s ebből csak a vonatkozó s hűségesen idézett felső bírósági határozatok kikeresése és átolvasása is lelkiismeretes szorgalomra vall. Ámde a döntvénytár számos kötetein kivűl a corpus juris Hungarici, az ideiglenes törvénykezési szabályok, újabb törvényeink, az osztrák polgári törvénykönyv, Franck, Geörch, Kövy, Gojveszti, Madarassy, Tóth Lőrincz, Wenzel, Herczegh, Zlinszky, Győry, Vécsey, Jancsó, Matlekovics, Lőw Tóbiás, Zlinszky, Bozóky