Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

59

elnéző jóakaratra s a tanúsított szorgalom méltánylására hívják fel a bírálót. Részint ezen szempont által vezéreltetve, részint tekintettel azon körülményre, hogy ezen mü nélkül a már másodízben kihirdetett pályázat ismét meddő maradt volna: figyelembe kellett vennünk e pályaművet s nem térhettünk felette egyszerűen napirendre.

Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy szerző a kitűzött kérdéshez pontosan nem alkalmazkodik, minthogy művének több mint fele részében, a római kötelmi jog általános tanaival foglalkozik ; holott teljesen elegendő lett volna, ha ezen elmélet köréből csupán a kötelmek keletkezési alapjaira szorítkozik, a melyek elsorolása és kifejtése után, a logikai rend és szoros összefüggés megtartásával, igen könnyen áttérhetett volna tulajdonképeni feladatára, t. i. a stipulatio tárgyalására, mely a római jognak egyik legfontosabb kötelem keletkezési alapja: ennélfogva szerző azon gyanúra ad okot, hogy a kérdéshez nem tartozó anyag tárgyalásával csupán munkájának terjedelmét akarta növelni s így annak értékét tetemesen csökkentette.

Ezen általános tanok körében szól szerző „a kötelmi jog fogalmáról és lényegéről, a kötelem tárgya és tartalmáról s végűi a kötelmek forrásáról“; azonban fejtegései nem önállóak, hanem dr. Sághy Gjmla „a kötelmi jog általános elmélete“ czímű művéből és dr. Vécsey Tamás „a római jog külső története és insti tutioi“ czímű művéből erednek, az eredeti szöveg és tartalom némi megváltoztatásával. Ezen szövegváltoztatási műveletnél szerző olykor igen szerencsés ; így például dr. Sághy idézett müve 70- lapján a jogtárgy fogalmát ekként határozza meg: „a jogtárgy alatt rend szerint — s nézetünk szerint egyedül helyesen — azon valami szokott értetni, a mi felett a jogengedte hatalom gyakor- landó s gyakoroltatik“, — szerzőnk ki jónak látja a kötelem tárgya és tartalma mellett, még a jogtárgy általános fogalmára is kiterjeszkedni ezt így változtatja meg: „jogtárgy az, a mi felett a jogengedte hatalom gyakorolható.“ Valóban sikerűit és szerencsés interpolatio !

De ennél is helytelenebb szerzőnek azon eljárása, mely szerint a dr. Sághy-féle idézetekre akként hivatkozik, mintha azokat az eredeti munkából írta volna ki, holott az eredeti munkákat minden valószínűség szerint nem is látta. Ilyen idézetet találunk pl. a pályamű 11. lapján, hol szerző Windscheidt ..Lehrbuch des Pandektenrechts“ ez. müve II. kötetének 1. és 2. lapjairahivatkozik ;