Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

S2'

kát, melyek fejletlen ízlésre mutatnak, el tudnék is nézni egy fiatal embernél, a ki szereti a ezifra sallangos és sújtásos előadást, de tekintve, hogy a szerző a főkérdések körűi tájékozatlan, hogy tárgyalása zavaros, felületes és hiányos : részére a jutalmat ki nem adhatjuk.

A Il-ik számú mű ; melynek jeligéje : ,,Uram maradj velem“, egy kezdő ember szárnypróbálgatása az önállóság legkisebb nyoma nélkül. Szerző a tárgyra tartozó irodalmat nem csak hogy nem tanulmányozta, de nem is ismeri, éppen ezért minden rendszer és összefüggés nélkül beszél' oly dolgokról, melyek a kérdésre egyáltalában nem tartoznak. Művének két harmadában irodalmunk újjá születési korát, a XVIlI-ik század költészetét tárgyalja, forrásait szolgailag követve, de híven idézve. E felesleges munkáját maga is észre veszi, megsokalja és mentségül azt hozza fel, hogy neki erre mint keretre volt szüksége. Távolról sem gondolt arra, hogy egy későbbi kor eseményeit lehetetlen a megelőző kor keretében előadni s hogy miféle aránytalanság az, midőn a kitűzött tárgy egy ötödrészét sem feszi az egész munkának s a képnél ötszörié nagyobb a rámája. Eljárásának okát abban találjuk, hogy amott a források keze ügyébe estek, önként kínálkoztak és bőségesen meríthetett belőlök, de itt fáradságos utánjárásra, rendező, alakító ügyességre, erő kifejtésre lett volna szüksége, mit magára nézve kényelmetlennek, nehéznek talált. Nem riasztjuk el szerzőt megérdemelt szigorú megjegyzéseinkkel, de tanácsoljuk, intjük, és eszméltetjük, hogy ha máskor ezen a téren próbálkozni akar, mindenek felett ne a Kazinczyról írott műveket olvassa, hanem magát Kazinczyt tanulmányozza. Ott vannak számos kötetben „Levelei“, „Pályám emlékezete“, „Dayka és Bánóczy élete“ „Or- thologus és neologus nálunk és más nemzeteknél“, a „Kilencz kötete“ stb. Ha ezeket tanulmányozva lép fel, akkor jeligéje szerint vele fog\inaradni az Úr, a ki csak a hű és kitartó munkásokat segíti meg. E tanúság ragyog felénk Kazinczy Ferencznek végetlen küzdelmek közt, önfeláldozó hűséggel megfutott diadalmas pályájáról is ! SZINYEI GERZSON.

A Tóth-Fischer díjra (30 frt) a következő pályakérdést tűztük ki : „A valódi politikai pártok jellemvonásai, szembeállítva a fakciókkal, különösen a szabadelvű és a konzervatív párt prog- rammja, szerepe az állami életben, főtekintettel a negyvenes évek konzervatív és liberális pártjainak történeti és irodalomtörténeti adatokkal megvilágítandó működésére.“