Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891
41 hogy bár a felosztásban három rész van felvéve, a kidolgozásból ezen harmadik rész teljesen elmaradt s így bizonyára nem veheti szerző tőlünk rósz néven, ha mi, mint igazságos bírák, a versenytéren őszinte sajnálattal és részvétellel viseltetiinkugyan a csonkák és bénák iránt, de hát a babérkoszorút másnak kell fentartanunk. A II. számú mű ezen jeligével jegyeztetett be: „A jó kedvű adakozót szereti az Isten.“ II. Kor. IX. 7. Készséggel ismerjük el, hogy e műben sok tárgyszerű gondolat van s kifejtése is több részletében összefüggő, értelmes, meggyőző és tanulságos ; de hát nagy hibája az, hogy az egész nem az, hogy nem egyházi beszéd, hanem még csak nem is szónoki mű általában, a melynek pedig megvannak a maga elengedhetlen és a dolog természetéből is következő műalkotási szabályai és külső formai kellékei, a melyeket valaki, ha vagy nem ismer vagy nem hajlandó figyelembe venni, várja meg az alkalmat, a midőn kedvének vagy tehetségének inkább megfelelő téren hivatik fel a versenyre; de találja természetesnek azt, hogy nem szólhatunk elismerőleg egy, a divatból régen kiment kriáról s annál kevésbbé jutalmazhatjuk azt akkor, a mikor egyházi beszédről, tehát a szónoki műalkotási tehetségeket nagyobb mértékben igénybevevő versenyről van szó. A III. számú egyházi beszéd, a melynek jeligéje : „Az éhezőknek szegd meg a te kenyeredet.“ Ezsai. 58 : 7, már felfogásának, tervelésének ügyessége és eredetisége által is kitűnik eddig ismertetett versenytársai felett. A kijelölt szöveg felett, egészen alkalmilag, a felvidéki éhínségben szenvedőknek az adakozásra buzdító beszédet írt annak szerzője, megfelelő, szorosan tárgyhoz tartozó bevezetés után, azt tűzvén ki tárgyúi, hogy a ki ezen ínség ben szenvedők iránt tudna jót cselekedni és nem cselekszik, az olyan ember bűnös, mert nem teljesíti I. hazafiúi, II. keresztyéni kötelességét. Így kijelölt gondolatmenete után, tárgyalása is elismerést érdemel, a miért folyvást a mellett marad, a mi a gondolat természetes körébe tartozik s a mi szükségesképen egymásból következik s különösen szép és emelkedett, igaz szónoki tűztől áthatott beszédének első része, a melyben meggyőző módon fejtegeti azt, hogy a szükségben szenvedő honfitársak iránt tanúsítandó testvéri szíves indulat és áldozatkészség által, kétszeresen erős kapcsokkal fűzhetjük azokat szeretett hazánk kötelékéhez. Általában irálya is tiszta, könnyen folyó s csak épen egy pár helyen akad benne olyan, a hol több meggondolással találóbb,